1. nap: irány Vietnám (6037 lépés)


Itt vagyunk a reptéren, a repülőnk 25 percet késik. A biztonsági ellenőrzésen szerintem tudták, hogy nekem van a születésnapom, alaposan megnézték, nem rejtettem-e el az ajándékokat. Mindent átnéztek rajtam, alaposan, többször is, minden szögből. Hatunk közül csak engem :). Mindegy, itt vagyunk. Ha már van időnk bőven, most ünnepeljük a szülinapom. Arany árban mérték a pálinkát:), de egyszer vagyok 60 éves. 
Fent vagyunk a repülőn. Ilyen a kilátás: 
Indulás Isztanbulba.

Megérkeztünk Isztanbulba. Nem tudom, mekkora lehet ez a repülőtér, de a landolás után még legalább 0,5 órát mentünk. Sajnos képet nem igazán tudtam Isztambulról készíteni, mivel hatalmas köd volt és az ablak is be volt párásodva, ráadásuléppen a szárny felett volt az ülésünk. Némi technikai szünet után viszonylag gyorsan az új gép fedélzetén találtuk magunkat. Ez a gép sokkal nagyobb,  mint az előző,  itt már soronként 3×3 db ülés van. Sajnos a sorok közti távolság nem sokkal nagyobb, hosszú 9 óra lesz!
Még 3 óra! Nagyon hosszú ez az út! Ráadásul legbelül ülök, esélyem sincs a felállásra. Kicsit aludtam, már amennyire tudtam. Sok utas mászkál, olyanok mintha zombik lennének.  Csak ténferegnek, látszólag céltalanul.  Na mi is felálltunk, elmentünk a gép végére. Jól esett ez a kis mozgás. Arrafelé sokkal jobb a helyzet, a hármas üléseken sok helyen 1-1 ember van, akik végigfeküdtek az üléseken. Irigyeltük őket. Jobb a helyzet az elsőbbségi helyeknél is. Ez ugyan többletkiadást jelent, de ilyen hosszú  úton lehet, hogy megérné. Nemsokára ismét eszünk, aztán remélem lassan megérkezünk Hanoiba.

úton a szállodába
A szálloda sofőrjei a kijáratnál vártak minket. Amíg a csapat egy része pénzt váltott, Sim kártyát vásárolt, minket a férjemmel "elraboltak", és rögtön a szállodába hoztak. Hát az ideút elég érdekes volt. Igaz, amit minden leírásban írtak, hogy kaotikus. 
Mindenki arra megy amerre akár, dudálnak, de csak azért, hogy jelezzék, hogy ott vannak. A sofőrünk keresztbe ment egy olyan úton, ahol 4 sávban? autók voltak, kb. 8 sávban pedig motorosok. De átértünk.
Majd folytatom valamikor, most megyünk megnézni a Train streetet.
Szóval ott hagytam abba, hogy megérkeztünk a szállodába. A szoba viszonylag egyszerű, az ablak a recepciónál lévő átriumra nyílik. 
A Train streetre a foglalásunk 1/2 7-re szólt, de 1/4 7-kor még a telefonkártyákkal szenvedtünk. A hely pedig 2,5 km-re volt a szállodától. A recepciós lányok taxit hívtak nekünk. Megmutattuk a taxisnak a címet, kérdeztük, mennyiért visz el minket, de nem kaptunk választ. Gondolatban már elkönyveltük, hogy jól át fog rázni minket. Hát lehet, hogy átrázott, de legalább várost néztünk. Közben telefonált Vu, akiről azt hittük fiú, de kiderült, hogy egy fiatal, 3 gyermekes nő. Mivel nem tudtuk megmondani, hol vagyunk, csak azt, hogy taxiban, arra kért minket, fotózzuk le az utcát. Küldtünk neki képet az utcáról, azt válaszolta, hogy mindjárt ott vagyunk. Kicsit megnyugtatott minket, így talán a taxis sem vágott át minket annyira. 
Kiszálltunk a taxiból, ez a kép fogadott minket:
Vu már várt ránk, elvitt az éttermükbe. Tényleg a sínek mellett ültünk, amikor jött a vonat, kb. 50 cm-re robogott el mellettünk. Dudált, de nem lassított. 1-2 képet csatolok:
4 vonat és 1 mozdony ment el kb. 1 óra alatt mellettünk, a vonatok között ismerkedtünk a vietnámi konyhával. Valamilyen forró, sok tésztás levest és tavaszi tekercset kértünk. Mindkettő nagyon finom volt (vagy csak éhesek voltunk). 
Vacsora után a helyiek életével ismerkedtünk. Vu 3 generációs családban él gyerekeivel és a nagyszülőkkel, kb. 30 nm-en. Velük él még egy fiatal srác is, aki vagy Vu testvére vagy a sógora lehetett. Az egész helyiség 1 légtérben van, elől, az utcához legközelebb a raktár, aztán 1 franciaágy  és a tv, majd a mosogató, ami mellett a fürdőszoba van.  Nem készült fénykép, de rettenetes körülmények között élnek.

Fizetés után gyalog indultunk vissza a szállodába. Útközben hamar felvettük a helyiek ritmusát, a végén már úgy mentünk át a piros lámpánál a zebrán, mint egy helyi lakos.

Fertőtlenítés után hamar aludni tértünk, holnap Hanoi nevezetességeivel ismerkedünk.


8 hozzászólás a(z) “1. nap: irány Vietnám (6037 lépés)” bejegyzéshez

  1. Boldog szülinapot!
    Feszülten várjuk a beszámolókat, mert igen kivételes tehetség vagy az írásokat illetően is!

  2. %sajnalunk benneteket a kényelmetlenül miatt,de az út vége kárpótol majd,

  3. Nem valami szivderitó látvány a környék,nem beszélve a közlekedésről. De azért biztosan érdekes. Érezzétek jól magatokat!

  4. Orulok hogy megerkeztezek, jelentkezzetek surun! Nagyon meno a trainstreet ☺️

  5. Azta ez a train street de izgi! Hat nagyon szines egy kavalkad, eddig imadom 😀
    varom a tobbi kalandot is tukon ulve, ja es a kajakrol is kerunk kepeket majd 🙂

  6. Szia Ibolya! Nagyon izgi, kicsit ott érzem magam, örülök, hogy elvittél minket is magaddal! 😉

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük