Eljött a nap, amire már nagyon készültünk. Reggeli:

3/4 9-re jött a busz értünk. Sunset town-ba vitt minket. Ez egy műváros, szökőkutakkal, szobrokkal, európaias épületekkel, gyönyörű, de üres szállodákkal.

Hajóra szálltunk és repesztettünk. Nagyon gyorsan mentünk, kapaszkodnunk kellett erősen.

A búvárközpontnál közöttünk ki először. Erre vágytunk már hónapok óta. Rövid videó megnézése után lementünk a tenger fenekére. De tényleg! Ott sétáltunk a halrajok között, csodáltuk a korallokat, megérintettük a halakat.

Nem mondom, hogy nem féltem tőle, mert ez nem lenne igaz, valósággal rettegtem. Végülis le kell győznöd azt az elemi érzést, hogy a víz alatt vagy, levegőt kell venned. És így lehetséges. Nem kell búvártanfolyam, levegős palack. Rátesznek a válladra egy 40 kg-os búrát, és egy búvár levisz a tenger fenekére. Végig ott van veled, vigyáz rád, irányít, merre menj, megmutat minden szépséget, amit egy korall-telep rejt.
Valami mámorító érzés, amikor a halak a kezedből esznek. Fantasztikusan boldognak éreztem magam, ott viháncoltam a búra alatt. 1/4 órás volt a séta, aztán ahogy jöttünk, a búvár felsegít a felszínre, leveszik rólad a búrát és csak áradozol, hogy milyen jó volt. 

Ezután megint hajóra szálltunk, 2 sziget mellett megàlltunk, ahol sznorkekezni lehetett. 40-40 percet adtak, hogy kiélvezzük fentről a látványt.

Jól elfáradtunk, mire visszaúsztunk a hajóhoz.
Mentünk ebédelni. A sziget egyik részét megvette/kibérelte az utazási iroda, így az összes szervezett úton lévő utast oda viszik, nagy tömegben megetetik. Hotspot leves volt, úgy hogy még a főzés egy részét is nekünk kellett csinálni. Nem volt rossz, de a tegnapi rák klasszisokkal jobb volt.

Ebéd után szabad program volt, sétáltunk a parton.

Minden a túristáknak/túristákért van kialakítva. Lehet fotózkodni, a végén lehetett volna drónnal készült videót készíttetni. Nem kértünk belőle, tiszta bohóckodás lett volna.
Hazaérésünk után pihentünk, majd vacsorázni mentünk.

Kezdünk fáradni, mindenki úgy gondolta, hogy kocsival menjünk-jöjjünk.

Egy ilyennel mentünk az éjszakai piacra, ill. jöttünk vissza onnan (oda-vissza kb 10 km lett volna)

Végigjártuk a piacot, volt minden, a halaktól a gyöngyökön át az ételekig, táskákig, szóval minden.

Végül beültünk egy hal-étterembe a tengerparton. Természetesen rák és egy új: az étlap (üdítőitalok) szerint vietnámi édes leves, aminek a fő összetevője valószínűleg cukornád kipréselt leve lehetett, benne sok-sok ismeretlen gyümölccsel, növénnyel. Nagyon édes volt, méz-szerű, de nem volt ihatatlan főleg, miután elolvadt a jég.

úgy készítik a fagyit, mint ahogy videókban láttam:

Visszamentünk a szállodába, aludni tértünk.