Továbbra sem szeretem Saigont és ezt a hotelt. Kicsit javított a tegnap este a várost érintő megítélésemen, de ma reggel sem lett jobb. A szállodai ellátás a legrosszabb az összes vietnámi szálloda közül. A tojáson kívül, amit már látni sem akarok, nem volt számomra ehető étel.

Kénytelen voltam lekváros kenyeret enni. Délelőtt vásárolni megyünk, 12-ig kell kicsekkolni, de itt hagyhatjuk a bőröndöt, mivel a reptérre elég 7-kor elindulni.

Bevásároltunk, éppen csak jelzésszerűen.

Kicsekkoltunk a szállodából, ott hagytuk a csomagokat, majd sétálni indultunk.

Első utunk egy kávézóba vezetett, ahol végre a kávésok presszó kávét ihattak.

Megittam az utolsó kókuszos kávémat:

A következő állomás a Függetlenségi palota volt. Szinte megkerültük a kertet, mire a bejárathoz jutottunk. A 36 fokban nagyon jól esett!
Ilyen volt kívülről: 

Belül sok-sok tárgyalótermet, az elnök irodáját, hálószobáját, a konyhát stb. lehetett megnézni.

A pincében voltak a híradós szobák, az evakuláció során használható elnöki dolgozó szoba, hálószoba, illetve az általa használt autók láthatók.

Megettük az utolsó Banh mi-t, miattam az utolsó dinnyelevet, majd elindultunk a Bitexco-toronyba, hátha nagyobb szerencsénk lesz.

Ma fel tudtunk menni. A 49. emeletre 32 másodperc alatt ért fel a lift. A kilátás nagyon klassz volt, az egész város alattunk volt :

Még egy riksát is kipróbáltunk végre:

És még mindig volt több, mint 2 óra! Kerestünk egy sörözőt és egy kicsit leültünk.

Pedig még ülhetünk több, min 11 órát.

A sörözés után sétáltunk még egy kicsit, majd 1/4 7-re így is a szálloda elé értünk. Hívtuk a Grab-eket, majd hatalmas forgalomban és dugóban a reptérre értünk. Többszáz ember állt előttünk a sorban.

Ismét előre tudtunk menni, így már csak ketten voltak előttünk.

Elég gyorsan eltelt a 1,5 óra, elköltöttük a megmaradt dongok egy részét. Mivel mi ráfizettünk a jegy árára és hátrébb kerültünk a gépen, hamarabb tudtunk felszállni, mint a többiek. Egészen kényelmes a helyünk, de a 11 óra így sem lesz kevés.