Eljött a nap, amiért egyáltalán Hanoiba jöttünk. Ma megnézzük a Ha Long-öblöt, ahol valamelyik James Bond film egyik jelenete játszódik. Az időjárás nem túl biztató, Hanoiban esik az eső. A szállodától busszal visznek a hajóhoz. A leírások szerint a 150 km-t kb. 3 óra alatt tesszük meg.

Végül 2 óra elég volt. Közben még megnéztünk egy gyöngyfeldolgozó, bemutató üzemet, ahol vásárolni is lehetett.

Nem is volt olyan vészesen drága, 17 ezer Ft-ért már volt gyöngyfülbevaló.
Amikor megérkeztünk a kikötőbe, egy kis hajóval átvittek minket a nagy hajóra. Az egész út nem volt több 2 percnél, de így is fel kellett vennünk a mentőmellényt. A nagyhajó sem akkora nagy, illetve elég szellősen vagyunk, összesen mintegy 40-en lehetünk. 

Az út a sziklákig, illetve sziklák között mintegy 1.5 óráig tartott, ezalatt megettünk egy 6 fogásos ebédet. Egyik étel finomabb volt, mint a másik. 

Közben folyamatosan rohangáltunk ki a fedélzetre,  mivel egyik szikla szebb volt, mint a másik.

Készült rólam egy Titanic utánérzés is:

Amint a célhoz érkeztünk, lehetett választani, hogy kajakozunk (amit nekünk kell hajtani), vagy pedig  csónakba szállunk és a sziklák között lavíroznak velünk.  A csónakos megoldást választottuk. Beszálláskor, hirtelen mozdulatkor meg-meg billent a hajó, de a kormányos asszony nem ma kezdte, hamar elrendezett minket, hogy kiegyensúlyozza a csónakot. 20-25 percig siklottunk a vízen, néztük a sziklaképződményeket, majd egy cseppkő alagúton át egy belső tóban találtuk magunkat. Nagyon szép és békés volt. Az ember teljesen kicserélődött. 

Visszatérésünk után lehetett volna úszni, egy vízitrambulint is felfújtak, de 3 elszánt (egyesek szerint őrült) indiai srácon kívül senki nem vállalkozott, hogy a 15 fokos vízbe ugorjon. Pedig csúszda is volt :)

Indultunk hazafelé, útközben a szakács vezetésével vietnámi ételkészítést lehetett kipróbálni. Az alapanyagokat (rizstészta, húscsíkok, zöldségek, tojás, gomba) biztosították, mindenki elkészíthette az uzsonnáját. Ezenfelül süteményeket, gyümölcsöket és gyümölcsleveket is kaptunk.

Az asztalt ez a kompozíció díszítette:

A faragóművész élőben is bemutatta, hogyan kell paradicsomból rózsát és hattyút készíteni.

Gyönyörű nap volt, annak ellenére, hogy nem sütött a nap. De nem esett az eső,  nem fújt a szél,  a hőmérséklet is elfogadható volt. Egyetlen hiányunk volt csak: a nekünk megküldött program szerint egy cseppkőbarlangot is meg kellett volna néznünk. Ez kimaradt. Illetve az úszó falu is benne volt a programban, de erről az idegenvezető azt mondta, hogy megszűnt, mert az ott élő gyerekek nem jártak iskolába és az állam úgy döntött, ez nem engedhető meg. Utoljára még kimentem a fedélzetre, a naplemente ennyire látszott:

A kishajóval kivittek a partra,  ahol már várt minket a buszunk. Irány Hanoi.

Elmúlt 8 óra, mire hazaértünk, majd kis pihenő után elindultunk megnézni az éjszakai Hanoit. Minden ki van világítva, mindenhonnan különböző zene hallatszik. A legeklektikusabb, amit eddig hallottam. A hagyományos vietnámi zenétől az operán át, olasz dallamokon keresztül a legújabb diszkózenéig.