A mai nap a Ha Long-öböl szárazföldi változatát fogjuk megnézni. Még korábban kellett kelni, mint tegnap, a busz 1/8-ra jön értünk.

Egy kis mese a tegnapi naphoz (Ha Long-öböl legendája):
A keletkezéséről szóló legendák központjában egy hatalmas sárkány áll, aki itt élt, és farkával mély barázdákat vájt a földbe, amit azután elöntött a tenger. Más verziók szerint a sárkány megszánta az itt élőket, akikre hódítók támadtak, és sziklákat dobált a vízbe, összezúzva a hajóhadat (a történelmi feljegyzések szerint legalább három alkalommal akadályozta meg a vietnami haderő a kínaiak és a mongolok partra szállását az öböl labirintusaiban). A helyiek azóta tisztelik a sárkányt, és elnevezték az öblöt róla, a Leszálló Sárkány öblének. A halászok szerint még most is itt élnek a sárkány utódai, párás hajnalokon látni lehet egy-egy 
sárkányfejet kiemelkedni a habokból. Maga a szó a “leszálló sárkányok öblét” jelenti.

Ennyit a tegnapról. Elindultunk. Idegenvezetőnk rögtön a nyakunkba zúdított minden információt. Nagy nehezen kijutottunk Hanoiból, még egy futóversenybe is belekeveredtünk.

A Hanoi-közeli mezőgazdasági részen haladtunk át. Rizsföldek, bivalyok voltak az út szélén.

Csaknem 2 óra volt az út. A végén már egyre lassabban haladtunk, mivel összesűrűsödtek a túristabuszok. A technikai szünet egy boltnál volt, amely rosszabb volt, mint az IKEA. Tiszta lenyúlás az egész és még csak nem is finoman csinálják. A WC használatáért cserébe végig kell menni egy labirintusban, ahol minden, amit kapni lehet, az bambuszból és kókuszból volt. Az alsónadrágtól az ágyig minden volt. 
Ezután már nem sokkal ott voltunk Hang Mua-nál. Ez egy szent hely, egyetlen hibája van csak, hogy 500 "lépcső"t kell megmászni hozzá. Csak hogy egyszerűbb legyen, a lépcsők mérete a 15 cm-től az 50 cm-ig terjed. Alaposan kifáradtunk, mire felértünk. 

Ez a látvány fogadott a tetején:

A lefelémenet sem volt egyszerű, biztosan tudom,  hogy vannak combizmaim. 
Találkoztunk hegyi kecskékkel is.

Vasárnap van, a vietnámiak is kirándulnak, de ők ünneplőben. Nagyon sok, zömmel nőt láttunk vagy selyemruhában vagy népviseletben.

Ezután elvittek minket egy túrista etető helyre, hol szerintem egyszerre akár többszáz ember is tud enni. Svédasztalos ebéd volt, sokféle étellel. Hát tegnap jobbakat ettünk!

Miután megebédeltünk, választani lehetett, hogy következő látnivalóig lévő 1,5 km-t busszal vagy bicajjal tesszük meg. A buszt választottuk, ez a közlekedés életveszélyes.
Hoa Lu-ba mentünk, ami Vietnam első fővárosa volt. 2 templom maradt meg belőle. Miután átmentünk egy hídon egy szép parkba érkeztünk.

Az udvaron egy szépen feldíszített bivaly állt csak arra várva, hogy valaki felüljön rá. Hát a magyarokat nem kellett félteni, ha nincs ló, a bivaly is jó alapon, a férjem és a barátnőm is lóra/bivalyra pattantak.

Idegenvezetőnk sürgetésére tovább indultunk, egy kapun belépve egy szép parkba érkeztünk, ahol 2 templomot, a király hordszékét és egy rácsos kapu mögött a király szentélyét néztük meg.

Hátra volt még a nap fénypontja, a csónakázás a Ngo Dong folyón, a Tra Nang nemzeti parkban. Ezt nagyon nagyüzemben csinálják, bár a helyszín, a mód, ahogy eveznek, egyedi. Csónak-csónak hátán, a folyó hemzseg a ladikoktól, olyan mint egy főutca. 2 sáv oda, 2 sáv vissza.

Az egyedi evezés-technika:

Összességében jó volt, bár egy kicsit elrontotta a szájízünket, hogy annak ellenére, hogy mintegy 8 dollárért vettünk egy cérnaképet, elvárták volna a plusz 4 dollár borravalót is.
Bár egész nap elfogadható idő volt, délutánra beborult és jól lehűlt a levegő. Indultunk vissza Hanoiba.