A mai napon egy szórakoztató központot nézünk meg, ami erről a hídról nevezetes:

Na ez semmit nem mentett el abból, amit az előbb írtam. Akkor még egyszer. Szóval a mai reggel/reggeli:

Több mindent is kóstoltam,több-kevesebb sikerrel. A gőzgombóc számomra felejthető, a mai zselé sem volt olyan jó, mint tegnap és a zölddió-szerű gyümölcs sem ízlett ma.
1/2 8 előtt itt volt a buszunk, ma nemzetközi csapat jött össze: 6 magyar, 2 indiai és 1 maláj. 
Idegenvezetőnk meglepte a hölgyeket, mindenki kapott egy kis csokor virágot.

Kb. 1 óra alatt értük el a felvonó alsó állomását. Már itt érezhető volt egy kis európai feeling. Filmzene szólt a hangszórókból, talán a Jurassic parc zenéje. Viszonylag gyorsan bejutottunk a kabinokhoz, s már siklottunk is felfelé. Az időjárás érdekes lesz, lent süt a nap, de a hegytető felhőben van. Szóval bármi lehet.

10-15 perc alatt fent voltunk, közben a kabinban egyre csökkent a hőmérséklet. De fent sütött a nap! Rengetegen voltak, a Golden Bridge-en hemzsegtek az emberek. Alig találtunk olyan helyet, ahol fotózni tudtunk. Alattunk nem volt olyan nagy mélység, de a környék gyönyörű volt.

Sétáltunk egy kicsit

aztán befizettünk egy borkóstolásra. Ez egy hagyományos, 100 éves pince volt, zegzugos járatokkal. Érdekes volt Vietnamban bordói bort inni. Mutattak olyan forrást is a pince járatban, ahol olyan forró víz folyik, hogy teát, kávét lehet készíteni belőle melegítés nélkül.

Borozás után a Szerelem kertjében sétáltunk, csodaszép virágok között.

Kis keresgélés után megtaláltuk a vezetőnket és elindultunk egy szinttel feljebb, a Francia faluba.

Hát itt volt minden, amit az ázsiaiak gondolnak Európáról. Wersailles utánzat, bajor sörkert, kastélyok, francia utcák, holland/német házak.

A bajor sörkertben ebédeltünk, ahol szerintem közel 1000 embert tudnak egyszerre leültetni és megetetni. Svédasztalos volt az ebéd, az is közel 50 főfogás. 

Ebéd után szabad program következett, amit azzal kezdtünk, hogy bementünk egy francia kávézóba. A kókuszos kávé nem volt rossz, de meg sem közelítette a tegnapit.

Sétáltunk erre-arra, néztük a különféle stílusú házakat. A maga nemében tényleg nagyon szép és érdekes volt.

Bementünk egy katedrálisba is: 

Még nagyon sok mindent meg tudtunk volna nézni, de nem volt rá idő. Utoljára a hegy tetején lévő pagodához mentünk fel. Magába a pagodába már nem tudtunk bemenni, de a kertje valami csodaszép és érdekes volt.

Visszamentünk a találkozási pontra, útközben még belefutottunk a kubai táncoslányokba és egy indiai sztár filmfelvételébe.

Még néhány érdekes épület és már ott is voltunk.

Mi pontosan, nem úgy, mint utastársaink. Közel fél órát vártunk az indiai házaspárra. Amikor előkerültek közölték az idegenvezetővel, hogy nem jönnek velünk haza, majd taxival jönnek később. Még nem láttunk az 1 hét alatt ideges vietnámit, de a vezetőnk most határozottan az volt. Kezdettől fogva nem voltak nekünk szimpatikusak, úgy tűnt, felsőbbrendűnek érzik magukat. A beszálláskor nem köszöntek senkinek, pedig mi már a buszon voltunk, amikor ők felszálltak, s az idő alatt, amit együtt töltöttünk, minden találkozási pontról elkéstek, természetesen senkitől sem kérve elnézést. 
Elindultunk lefelé sűrű ködben.

Mire leértünk, sütött a nap.

1 óra alatt otthon voltunk. Da Nang felhőben volt, sehol a napsütés, így lemondtunk a medencepartiról. Ki akartunk menni a tengerhez, szép nagy hullámok voltak, de arról is lemondtunk, az előző napok túlzott légkondicionálása megtette a magáét, már hárman is érezzük a hatását. 
Elmentünk a tegnapi levesezőbe, megint nagyon finomat ettünk, ittunk.

Holnap ismét hosszú nap lesz, az ősi császári fővárosba, Hueba megyünk, megnézünk néhány császári sírt is a program szerint.