Már hajnalban keltem (1/2 4-kor, hallgattam az éjszakai neszeket.

Ma reggeli találkozásaink a helyi állatokkal

Gyorsan összepakoltunk, előrevittük a csomagokat és megreggeliztünk. 

A golfkocsival kimentünk a bekötőútra, bepakoltunk a kisbuszba és irány Rach Gia. Hosszú út vár ránk, 3-4 óra.

Végül nem kellett annyit utaztunk, 10 előtt a komp állomáson voltunk, a komp pedig 13.15-kor fog indulni. A jegyárusító ablaknál a hölgy megengedte, hogy az irodájába betegyük a csomagjainkat, ezután elindultunk felfedezni a környéket.

Nem messze volt egy pagoda, ami segély-szervezetként működik, most is ingyenételt osztottak a rászorultaknak.

A szentélyben is a felajánlások között sok-sok zsák rizst láttunk.

A pagoda mellett asszonyok különféle növényeket aszalnak, szárítanak.

Ezután egy nagyon nehéz feladat következett. Egyszerre kellett olyan helyet találnunk, ahol együtt van sör és kávé. Lehetőleg espresso. Hát ilyen helyet nem találtunk. De cserébe mindkét helyen, ahol voltunk, remekül szórakoztunk. Mi voltunk ennek a kisvárosnak mára a beszédtéma, a nap fénypontja. Biztos, hogy nem sok európai fordul meg arra, ahol jártunk. Kókuszos kávé nem volt, kakaót ittam. Alul forró volt még, a jégen átszívva hűlt le. Az egyik legfinomabb csoki, amit ittam. Nem forró és nem hideg, de sűrű.

Visszamentünk a komp állomásra, és várakoztunk a levegőtlen, iszonyú hőségben még közel 1 órát. Megérkezett a komp Phu Quocról, beálltunk a sorba és 15-20 perc múlva beszálltunk egy jéghidegre hűtött hajóra. A hőmérséklet nem változott, a 2.5 órát nagyon hidegben tettük meg.
Ilyen volt a hajó, bár fotózni nem tudtam:

A kikötőben nem vártak minket a szállodából, sőt a tegnap elküldött emailre sem válaszoltak. Nem volt más lehetőség, taxiba ültünk és a szállodához vitettük magunkat. És ekkor bekövetkezett minden utazó rémálma: a szálloda be van zárva, sehol semmi mozgás és te ott állsz a tűző napon, 35 fokban, fejenként 2 bőrönddel, miközben érvényes visszaigazolásod van arról, hogy erre az időpontra ezt a szállodát lefoglaltad. Ahogy ott álltunk, kijött egy hölgy (valószínűleg a tulajdonos) és fordító segítségével elmagyaráztuk, megmutattuk neki, hogy mi úgy tudjuk, itt fogunk lakni. Ő pedig azt válaszolta, hogy a szálloda zárva van, mert nincs benne víz. (Később láttuk, hogy valamilyen komoly kár /földrengés, tűz/ érhette az épületeket, mert több helyen erősen megrongálódott, kis híján összedőlt).
Rendes volt a hölgytől, hogy beengedett minket egy viszonylag hűvös szobába, friss vizet is kaptunk. Ajánlott 2 közeli szállodát is. A fiúk elmentek az egyikbe, s lefoglalták. Drágább, mint amilyen az általunk lefoglalt lett volna. Panaszt tettünk a booking-nál, mivel valaki hibázott és azok nem mi voltunk. Hátha a különbözetet be lehet rajtuk hajtani.
Az új szállodánk:

Kis pihenés után elindultunk pénzt felvenni (a szálloda tőlünk csak készpénzt fogad el, előre kifizettették az 5 éjszakát) és enni valamit, hiszen már 7 óra volt és reggel óta semmit sem ettünk.
Sokat sétáltunk, mire atm-et találtunk, a pénzkivétel sem volt olyan egyszerű, de végül mindenkinek volt annyi dongja, hogy ki tudta fizetni a szállodát (milliókról beszélünk 😀)
Ilyen a város este:

Szinte az első helyre bementünk és megvacsoráztunk.

Mivel elfogyott a Magyarországról hozott védőitalunk, bementünk egy, az oroszokra specializálódott boltba és vettünk egy üveg vodkát. Ki volt írva cirill betűkkel, hogy beszélünk oroszul, és tényleg beszéltek, igaz az, hogy mi nem oroszok, hanem magyarok vagyunk, nem zavarta a pénztárost, mondta tovább oroszul.
Kifizettük a szállást, megbeszéltük a holnapi programot, aztán aludni mentünk.