A mai nap a strandolásról szól, hosszú ideig nem lesz benne részünk.

Reggeli: Megkóstoltunk valami édes, bab szerű ételt is:

Jött a tegnapi sofőrünk és elvitt minket a leírások szerinti legszebb vietnámi tengerpartra. Hát nem tudom milyen lehet a többi, de ez még nekem nem annyira felejthetetlen. Tény, hogy a bár előtti terület nem szemetes, de tőle 20 méterre már ott a szemétkupac.

Feküdtünk az árnyékban, és csak néztük a hullámzó tengert. A víz meleg, egyre mélyülő, aztán van a parttól kb. 50 m-re egy homokpad, ahol alig bokáig ér.

Amikor meguntuk a fürdést és a fekvést, elindultunk sétálni. Mindenütt szemét, bármerre néztünk. Láttam egy számomra ismeretlen állatot is (kétéltű hal?):

4-re jött a sofőrünk (illetve 4-re odamentünk hozzá) és elindultunk vissza a szállodába. Este be kell csekkolni a holnapi repülőre, ma pedig még megszeretnék nézni egy Dinh Cau nevű pagodát is. Azt írják róla, egy félszigeten fekszik, nagyon szép onnan a naplemente és a kilátás. Hát majd meglátjuk.
Grabot rendeltünk a szállodához és elmentünk a pagodához.
Tényleg jól néz ki:

Előtte hatalmas tömeg, alig tudtunk a motoroktól menni. A tengerparton egy szikla tetején volt egy világítótorony, mellette kis szentély. Nagyon hangulatos hely volt.

Megvártuk, amíg lemegy a nap. Ma nem volt olyan szép, mint tegnap, ma nem a tengerbe bukott le a Nap, mivel felhős volt az ég alja.

Már csak a vacsora maradt hátra. A megfelelő étterem megtalálása nem volt egyszerű, nagyon sok szempontot kellett figyelembe venni. Végül találtunk egy valószínűleg thai éttermet. Mindegy, jót ettünk.

Egész gyorsan becsekkoltunk, majd megittuk a (tengerparton) a pezsgőt. Ez már lassan 30 éves hagyomány nálunk. A tengerpartot leszavaztuk, mert akkor megint homokos lett volna a lábunk, maradt az erkély. Még megbeszéltük a holnapi és a saigoni programot és aludni mentünk.