Eltelt az első éjszaka, túl vagyunk a reggelin is. A mai nap programja: városnézés. Jól fel kell öltöznünk, mivel 14 fokot mondanak délutánra is. (Az előrejelzések szerint 3 napig ilyen hűvös lesz, de utána egyből 30 fok.) 
Néhány szó az eddig elfogyasztott ételekről: a tegnapi leves finom volt, olyan, mintha a rámenes leveshez friss káposztát tettek volna és belefőztek némi debreceni kolbászt is. A tavaszi tekercsben is főleg a káposztát éreztem, de volt benne darált sertéshús is. Kaptam hozzá valami szószt is, olyan íze volt, mint az 1000 sziget öntetnek. A másik 2 kép a vonatos utca nappal. Ma éppen arra sétáltunk.

Ma ide mentünk először:

Néhány kép a reggeli utcákról

Délelőtt Hanoi egyik híres tavát néztük meg. 

Hoan Kiem (Elveszett kard tava). A tóban volt egy kis szentély is, ahol hatalmas teknősök is ki voltak állítva.

Legenda is fűződik a tóhoz:

A legenda szerint a XV. század közepén Ly Thai To uralkodó egy, a Mennyekből kapott mágikus kard segítségévelgyőzelemre vezette seregeit és kiűzte a kínaiakat Vietnámból. A győztes csata másnapján az uralkodó találkozott a tóban úszkáló óriás teknőssel, mely a kardot magához ragadva elmerült a tó vizében, visszajuttatva így a kardot isteni tulajdonosához.

Érdekes volt a szentély, ez volt az első buddhista templom, amit láttam, ha nem számoljuk a Taron lévő sztupát. 

Volt egy igazi aranyhal is:

Ezután megnéztük kívülről a Szt. József katedrálist, amit a franciák építettek, így egy kicsit hasonlít a párizsi Notre Dame-ra. 

Sajnos nem tudtunk bemenni, így visszamentünk a tóhoz és kávéztunk az egyik leghíresebb kávézóban. A neve Note caffé és arról nevezetes, hogy még az 1800-as években valaki fel ragasztott egy üzenetet a falra valakinek. Ez nagy siker lett, azóta mindenki post-it-en üzenetet ragaszt fel valahová. Minden négyzetcentiméteren egymásra, egymás mellé ragasztott színes cédulák vannak. Hát tapétázniuk biztosan nem kell! Mi is írtunk!
Megkóstoltuk a két híres kávét is. Az egyik tojásfehérje habbal, a másik pedig kókusztejjel készül. Én ugyan nem kávézom, de ezeket megkóstoltam. Egészen ihatók voltak, nekem a kókuszos ízlett jobban. 
A tojásos története (azt hiszem) a francia megszállása vezethető vissza, amikor nem volt elegendő tej, az illúziót a tojáshabbal érték el. Többek szerint olyan íze volt, mint a madártejnek, nekem a tiramisu jutott róla eszembe.

Városnéző elektromos autóba ültünk, amivel teljes áron átvitettük magunkat a város másik felére a Diplomata negyedbe. Azért teljes áron, mert vissza is hoztak volna, de csak 1 órát tölthettünk volna ott. Lényegesen tovább voltunk!
Biztonsági átvilágítás után 5-en megnéztük messziről Ho Chi Minh elvtárs mauzóleumát és múzeumát, illetve a Pillar (Egylábú) Pagodát. Azért 5-en, mert Gábornál volt egy bicska, amit észrevettek a biztonságiak. Választhatott, hogy kidobja, vagy nem nézi meg a fenti nevezetességeket. 

Drága volt a kés! :)

A pagoda mellett volt egy kis szentély is, éppen folyt egy szertartás. Ismét sétára indultunk. A képeken Hó apó mauzóleuma látható.

Nem mintha eddig a lábunkat lógattuk volna. A mai napra tervezett utolsó nevezetesség következett, az Irodalom temploma. Ez egy templom-komplexum. 4 vagy 5 buddhista templom, köztük udvarok, tavak. Mind gyönyörűek voltak, az utolsó 2 szintes volt, az emeleten erkéllyel. Érdekes volt, hogy a tetőn rengeteg papírpénz volt kiszórva. Csak egy jó porszívó kellett volna. Valahol olvastam, hogy a vietnámiak pénzt (és minden mást: vizet, üdítőt, édességet stb.) ajánlanak fel az isteneknek. Míg az élelmiszerek valódiak, a pénz rendszerint fénymásolat.

Mivel éhesek és fáradtak voltunk, elindultunk vissza a szállodához, elhatározva, hogy útközben eszünk valamit. Megtaláltuk az "Ízek utcáját", ahol a Trang Nhi étteremben ettünk. 

Eddig még nem került szóba, hogy Hanoiban tematikus utcák vannak. Minden utca más terméket árul.  

A mi szállodánk a festékek utcájában van (kilátás a Katiék erkélyéről). Reggel próbáltunk vizet venni, de legfeljebb hígítót tudtunk volna vásárolni.

Én már nagyon elfáradtam, de Kati, Gábor és Zsolti esti sétára indultak. A tó felé mentek, ahol megtalálták az éjszakai piacot. Állításuk szerint hangulatos környezetben, nagyon finomat  ettek. Hát majd holnap este én is leellenőrzöm!