Eljött végre az indulás napja. Hosszú volt ez a nyár szabadság nélkül.  A márciusi vietnámi út olyan, mintha tavaly lett volna. Pesten hűvös napra ébredtünk, furcsa volt a 30-32 fok után. Remélem Mallorcán jó időnk lesz! A kocsit lehettek a már szokásos parkolóba, kisbusszal hamar itt voltunk a reptéren. Bőröndöket feladtuk, biztonsági ellenőrzésen átmentünk, most várjuk, melyik kapuhoz kell menni. 
10.30 Fent vagyunk a repülőn, elvileg 10.50-kor indulunk.

Kb. 20 perces késéssel indultunk. Rengeteg a gyerek a repülőn, van köztük alig néhány hetes is. A kapitány turbulenciát jósolt Horvátország fölött, de nem volt vészes. Csak ezek az ülések ne lennének ilyen kicsik! Én alig férek el benne, jobb oldalamban szó szerint benne van a karfa csonkja. Csak ketten vagyunk a sorban, közvetlenül a vészkijárat előtt ülünk. Az ablak relatíve messze van, nem nagyon tudok és fogok fényképezni.
Hát megérkeztünk. Itt vagyunk a szállodában. Ami eddig történt:
A repülő pontosan érkezett, mire a csomagokhoz értünk, éppen a mieink fordultak körbe. Mentünk a parkolóházba a bérelt autóig.  Teljes, részletes leírást kaptunk a kölcsönző cégtől. Viszonylag gyorsan megtaláltuk az autót: Ford Focus Combi. Keresni kezdtük a parkolóautomatát, kiderült, hogy csak a 3. emeleten van, mi a 6-on voltunk. Fizetés után elindultunk a szállásunk felé. 1 óra után ideértünk, közben szinte lementünk a térképről: rövidített a Google.

Néhány szó a szállodáról: egy szóban: szörnyű! Nem ilyenhez vagyunk szokva. Nincs légkondi, hűtő,  szekrény is csak épphogy. Kilátás a belső udvarra. 

A tengerpart viszont szép. 

Beültünk a parton egy étterembe: az első sangriánk és pizza, hogy éhen ne haljunk.

Kis séta után lementünk fürdeni a tengerben. A víz először hidegnek tűnt, de hamar megszoktuk. Bár azt megállapítottuk, hogy ez nem Vietnám, ott sokkal melegebb volt a víz.

Este éttermet kerestünk. Hát, nem lesz egyszerű ez a 10 nap, elég drágák az ételek. Az enyém kivételével mindenkié finom volt, a többiek jól választottak. A sült minicsirke ízetlen volt, nem sokat ettem belőle. De a sangria finom volt.

Néhány kép a koraesti és az esti Can Picafort-ról

Vacsora után hazasétáltunk és nyugovóra tértünk. Kíváncsi vagyok, milyen lesz a reggeli.