2026. 02. 07. Szombat

2 óra alvás után korán keltünk. Nem tudtam elaludni, már 1/2 volt, mire sikerült, 1/2 4-kor pedig már ébren voltam. Mégsem kellett volna tegnap délután aludni.

A taxi pontosan érkezett, bepakoltunk és irány a reptér. 1/2 órával korábban értünk ide, mint terveztük, de nem volt baj, mivel a bőröndök feladása most sem volt zökkenőmentes. Először rossz helyre mentünk (követtük a feliratot, miszerint a belföldi reptér odébb van), kiderült, hogy a bőröndöket azért ugyanott kell feladni, mint a nemzetközi reptér utasainak. Így aztán kénytelenek voltunk beállni egy kb. 45 perces sorba. A lassú előrejutást az is nehezítette, hogy nem működött a bőröndöket szállító szalag.

A repülőút eseménytelen volt, ahogy felszálltunk, megkaptuk az ebédet (11-kor úgy, hogy 1/2 10 körül reggeliztünk).

Kis kavarodás után egymásra találtunk a sofőrünkkel, és alig 20 perc alatt a szállodánál is voltunk.

Becsekkoltunk, de mivel a szobák nem voltak még készen, egy közeli kávézó-étterembe mentünk. Nagyon érdekes jeges thai teát ittam tejjel. Az ízét nem tudom mihez hasonlítani, egyedi volt, nem rossz. Közben még egy érdekes jelenséget is megfigyelhettünk: olyan hideg volt a pohár és annyira le volt hűtve a sör, hogy amikor a fiúk kitöltötték az üvegből a pohárba, a teteje megfagyott, alul pedig jégkásás lett.

Közben beszéltünk róla, hogy egy tradicionális tánccal egybekötött vacsorára kéne menni.

Ilyen a szálloda kívül és belül:

A szállodába visszaérve le is foglaltattuk ma estére. Mivel 1/2 7-kor kezdődik, előtte megnézzük az óvárost.

Az óváros egy másfél kilométeres oldalhosszúságú négyzet alakú területen fekszik, amelyet vizesárok vesz körül, és helyenként még a városfal maradványai is megtekinthetők. Inkább kertvárosias hangulata van, mintsem belvárosi, hiszen a főbb utak között kis, kanyargós utcácskák húzódnak. A legfőbb látnivalók a számtalan wat, azaz buddhista templom.A városban mintegy 300 templom épült, gyakran nagyon gazdagon díszítve. Csak Chiang Mai régi központjában nem kevesebb, mint 36. A templomok többsége 1300 és 1550 között épült abban az időszakban, amikor Chiang Mai fontos vallási központ volt. Mivel akkoriban a templomok gyakran olyan fából épültek, amelyek nem maradtak fenn az évek során, a legrégebbi, ma is létező eredeti építmények általában a kőből épült chedik. A Chiang Maiban található többi templomépítményt az évszázadok során sokszor helyreállították, és néha teljesen újjáépítették.

4 templomot (Wat Phra Singh, Wat Chedi Luang, Wat Chiang Man, Wat Phan Tao) és a Három királyok szobrát akartuk megnézni. Elindultunk az első templomba, ami 70 méterre van a szállásunktól. De végül nem ez lett az első templom, amit láttunk.

A Wat Cham Lang templomot csak az utcáról néztük meg. Délután, majd este is.

Wat Chiang Man

Chiang Mai első királya (Mangrai király) itt alapított új fővárost birodalmának és ezen a helyen táborozott, innen irányította a város felépítését. Az uralkodó hosszú ideig élt ebben a kolostorban, amíg a palotája elkészült. A régi templom egyik szentélyében őrzik azt az aranyalapzaton ülő fehér kristály Buddhát, melyet Mengrai király hozott a meghódított Lamphungból.

Nagyon szép volt, de ez minden templomba igaz, úgyhogy többet nem írom le.

Közben jöttek olyan templomok is, amelyeket nem terveztünk megnézni, de ha már ott voltak…

Wat Inthakin vagy Wat Sadue Muang

A „város köldökének templomát” jelenti, utalva arra a helyre, ahol a templomot több mint 700 évvel ezelőtt építették. Az 1774-ben véget ért burmai megszállás alatt a templomot elhagyták. A kis fából készült templom, és ősöreg chedi közvetlenül az utca mellett van, kerítése sincs.

Nagyon szép ezüstkapuja volt, apsarákkal díszítve.

Wat Thung Yu

Wat Srikird

Wat Phra Singh

Az 1345-ben alapított templomban található egy fontos Buddha-szobor (Phra Buddha Sihing), amely a templom nevét adja. „Oroszlán Buddha kolostorának” is nevezik. Ma több mint 700 szerzetes él a templomban. A templom bejáratát oroszlánok őrzik (hogyan is lehetne másként ebben a templomban?) A kerek chedi egy masszív, négyzet alakú alapra épült, és a sírból kilépő elefántok miatt eléggé eltér az akkori szokásos sztúpáktól. A wihanban bonyolult fafaragások és gyönyörű, rendkívül kifinomult festmények (aranyfestékkel a vörös okker háttéren) vannak. Ez a dekoratív Lanna mesterség abszolút csúcsához tartozik, és alig van párja az országban. Ugyanilyen figyelemreméltóak az oldalfalakon látható élénk festmények, amelyek nemcsak Buddha életét ábrázolják, hanem például Chiang Mai utcai jeleneteit is.

A templomban éppen tartott egy szertartás, pont a végére értünk oda.

Wat Chai Phra Kiat

Wat Phan Tao

Chiang Mai ötödik királyának trónterméül szolgált. Teljes egészében teak fából készült, nagyon öreg benyomást kelt. Az első szerkezetek a XIV. század végén épültek. Ezt elbontották, anyagából épült a mostani épület 1876-ban.

Wat Chedi Luang

Ez a több mint 600 éves templom a maga 82 méterével még mindig az óváros legmagasabb épülete. Piramisszerű felépítésének köszönhetően már messziről látszik. Érdekessége, hogy instabil épület. Sean Munag Ma király építtette. A szándék az volt, hogy apja hamvait a chediben tárolja. Lanna uralkodója azonban meghalt, mielőtt a chedi elkészült volna, ami jó is lehetett, mert a chedit később, egészen pontosan 1545-ben nagyrészt földrengés pusztította el. Rossz ómen. A chedi eredetileg 86 m magas és 54 m széles volt a tövénél, és nemcsak a város, hanem az egész fejedelemség legnagyobb építménye volt. Nem elég, hogy a 14. században 10 évig építették, mégse sikerült befejezniük az instabilitás miatt. Majd száz évvel később végre befejezték, de azt követően meg egy földrengés rázta meg. 1468-ban Thaiföld legfontosabb és legtiszteltebb Buddha-szobrát, a smaragd Buddhát telepítették a Wat Chedi Luangba. A szobor csaknem egy évszázadon át itt maradt ( most Bangkokban van). A történtek óta nem csak a Smaragd Buddháról kellett lemondania a helynek, hanem a templom „tetejéből” is csak kétharmad rész maradt meg. Itt már nem elég a cipőket levenni, a nőket egyenesen kitiltották az épületből. Ennek miértjére egy magyarázótáblát helyeztek ki, amelynek lényege, hogy a nők menstruálnak, ami megszentségteleníti a hely szellemét. Azt nem részletezi a rendelet, hogy a váltózókor után miért nem mehetnek be a nők. A legnagyobb durranás a szakrális központban, egy 54 m átmérőjű, valaha 82 m magas, piramisszerű templom, ami méreteiben az aztékok és maják hasonló építményeire emlékeztet. Régebben a szerzetesek felmásztak a meredek lépcsőkön, hogy a fülkékben lévő négy Buddha-szobrot szenteltvízzel hintsék meg. Most ezt a szertartást már nem hajtják végre, de a szerzetesek egy zseniális rendszert dolgoztak ki, amely felviszi a vizet a chedi tetejére, majd ráönti a szerkezetre. De van itt fekvő Buddha, nagyon kígyós Buddha és számtalan érdekesség.

Sajnos az időhiány miatt az egész templomegyüttest nem tudtuk megnézni (csak Zsolti látta, aki viszont a templomba nem jött be) éppen a leglátványosabb rész, a piramis maradt ki. De hátha lesz egy szabad esténk megnézni!

A templom külső

és belső is érdekes volt,

láttunk egy csomó szobrot, amikre áldozatként aranylapocskákat lehetett felragasztgatni.

Az utcakép is érdekes:

Megtaláltuk a Három királyok szobrát

Megismerkedtünk a vízautomatával is. Némi pénzért kiad 1 liter szűrt vizet, akár van ott edény/üveg akár nem.

Itt is respektje van a rendőrségnek, mint Malajziában:

Találtunk egy taxit, aki kivitt minket az óvárosból az előadás helyszínére.

Ki nem hagyható program a “Khantoke Dinner” a törzsi táncokkal egybekötött vacsora. A tánc része hol érdekesebb, hol unalmasabb az európai szemnek, de összességében nagyon hangulatos és a vacsora is finom.

Érdekes hely volt, már az ajtóban le kellett venni a cipőnket, a személyzet mély meghajlással köszöntött minket, az egyik legjobb helyre vezettek.

Hozták a vacsorát szinte azonnal. Igaz ugyan, hogy először a desszertet kezdtük enni, míg nem szóltak, hogy rosszul csináljuk. Kaptunk inni is valamit, hideg volt, enyhén édes, fogalmam sincs mi volt. Talán cukornád? A vacsora nem is tudom hány fogásos volt, hatunknak 2 nagy kerek tálca tele volt rakva kisebb edényekben lévő különféle tradícionális ételekkel. A desszert is jó volt, bundában sült banán és valami színes tésztaszerű édesség. A végén ananászt és dinnyét kaptunk. Közben a zenészek játszottak, majd elkezdődött a műsor.

Volt mindenféle tánc, amit 4 vagy 5 lány táncolt, egy fiú többféle eszközzel táncolt, hol kardokkal, hol fáklyákkal, hol dobolt 2 dobverővel és a testével.

Aztán jött egy lepkeszerű jelmezben lévő táncolni, s amíg ő táncolt, megjelent egy kecskeszerű lény, ami idament az asztalokhoz és addig kuncsorgott, amíg pénzt nem adtak neki. Elég sokáig csinálta, már kissé idegesítő volt az egész.

Hozzánk is odajött.

A műsor végén lehetett a táncosnőkkel körtáncolni, majd közös fotót készíteni.

Érdekes volt a mosdóhasználat is, mivel az étterem teljes területe cipőmentes volt. Izgultunk rendesen ismerve a thai mosdók tisztasági állapotát, hogy fogunk elmenni WC-re. Hát úgy, hogy a bejáratnál papucsok vannak kikészítve, amit használni lehet. Azután, hogy mezítláb végiggyalogoltunk x db templomot, már nem sok értelme lett volna azon fanyalogni, hogy kinek a lábán volt korábban. (Mindenesetre mihelyt a szállodába értünk, azonnal lábat mostam.) Szerencsénk volt, mert az étterem előtt éppen volt egy tuk-tuk és bár voltak benne, éppen befértünk. A fél várost körbejártuk, de végül a szálloda előtt tett ki minket. Szombat este van és mint 1 héttel ezelőtt, most sem tudtunk sört venni sem az étteremben, sem pedig az élelmiszeboltban.

A múlt héten azt hittük, hogy a választás miatt van, de holnap tudtunkkal nem lesz semmilyen választás. Lehet, hogy szombatonként nem lehet alkoholt fogyasztani? (Közben megtudtuk, hogy most is választás van, úgy látszik, hogy területenként eltérő az időpont.)

Végül találtunk egy kisboltot, ahol ugyan a megelőző gyógyszerként fogyasztott pálinkaszerű szeszhez nem jutottunk hozzá, de sör volt. Nem volt egyszerű kommunikálni a nénivel, mivel csak thájul beszélt, a polcokhoz nem engedett oda, hogy megnézzük, mi van az üvegekre írva, valamint a fizetés sem volt zökkenőmentes. Holnap korán kelünk, vár ránk az első program.

Chiang Mai-ról röviden:

Az „Észak rózsájának” is nevezett város az ország északi részének valóságos fővárosa. A Ping folyó partján fekvő város az ország második legnagyobb települése. A várost dombok és hegyek veszik körül, az utóbbiak a Himalája előhegyeinek minősülnek. Chiang Mai gazdag kézműves és kézműves múlttal rendelkezik, mint például az esernyőkészítés, a fafaragás és a selyemgyártás, amely több generációra nyúlik vissza. 300 templom van a városban, szerzetesekkel tele, valamint egyben oktatási központ is. Ez nem csak az egyetemeket jelenti, hanem nyelv-, meditációs-, masszázs-, alternatív gyógyászat-, főző- tanfolyamot is. A város mintegy 700 méter tengerszint feletti magasságban fekszik, így az éghajlat enyhébb, mint az ország alacsonyabban fekvő területein. Csiangmaj környezete különösen gazdag természeti szépségekben, ideértve a hegyvidéki tájakat, dzsungelt és vízeséseket. A környező területeken élő etnikai kisebbségek, mint például a hegyi törzsek, is fontos részei a helyi kultúrának és társadalomnak. Északon Thaiföld határos Laosszal és Mianmarral. A terület régóta hírhedt volt ópiumtermesztéséről, ma azonban sokkal békésebb. Chiang Mai még Bangkoknál is 500 évvel idősebb.

Csiangmaj története a 13. századig nyúlik vissza, amikor a Lanna királyság fővárosaként alapították. A Lanna Királyságot 1259-ben Nagy Mengrai király alapította. 1262-ben megalapította Chiang Rai városát, mint fővárosát, amelyet magáról nevezett el. A királyság gyorsan növekedett azáltal, hogy az ő vezetése alatt egyesítette a térség számos helyi thai vezetőjét. 1296-ban megalapította Chiang Mai városát, mint birodalma új fővárosát. Chiang Mai szó szerint „új várost” jelent. A Lanna birodalom hosszú évszázadokig volt jelen Észak-Thaiföldön, és Csiangmaj a régió politikai, vallási és kulturális központjává vált. A város számos templomot és palotát épített, amelyek közül sok a mai napig megőrizte eredeti formáját. Mengrai király nemcsak jó király volt, hanem ravasz hadúr is. 1287-ben Mengrai király békemegállapodást kötött Muang Phayao és Sukhothai királyával. Történelmileg fontos békemegállapodás volt, amely a három királyt erős baráti egyezménybe kötötte. A három király közösen építette fel a várost.

A 15. század végére egy új hatalom jelent meg a régióban: Ayutthaya. Ayutthaya háborúban állt Angkor ősi királyságával, amely egykor hatalmas, de hanyatló birodalom volt. 1441-ben az északi politikai instabilitás esélyt adott Ayutthayának, hogy megtámadja a Lanna királyságot. De Lanna új királya, Tilokkarat Chiang Mai történetének egyik legtehetségesebb vezetőjének bizonyult. Uralkodása alatt az északi királyság visszavágott. A háború hosszú évekig tartott, és egyik királyság sem került igazán fölénybe. Tilokkarat uralkodása alatt városfalat és várárkot építettek Chiang Mai városa köré, hogy megvédjék a támadásoktól. Az eredeti városfal főbejáratai a négy fő irány felé néznek. A város tervezésénél védelmi és szellemi szempontokat egyaránt figyelembe vettek, ami egyedülálló kombináció a városfejlesztésben. A Lanna építészetet a faépületek és bonyolult faragványok jellemzik. Az ősi Lanna kultúra mély spirituális kapcsolatban állt a kozmosszal és az asztrológiával.

A Lanna királyságot 1558-ban hódította meg a burmai birodalom, és Csiangmaj ezután több mint két évszázadon át burmai uralom alatt állt. A város 1774-ben visszanyerte függetlenségét, és később a Siam királyság részévé vált.

Csiangmaj fejlődése a 20. században felgyorsult, és ma már Thaiföld egyik legfontosabb kulturális és gazdasági központja.

Csiangmaj éghajlata szubtrópusi monszun éghajlatú, hőmérséklete hűvösebb, mint a többi thaiföldi városé. Állandóan 28-30 fok van. Ha felmegyünk túrázni a hegyekbe, 22 fok alá akkor sem süllyed a hőmérő higanyszála.

Chiang Mai-ban és környékén a vörös furgon jelenti a városi tömegközlekedést. Városon belül a tarifa egységesen 30 baht, az ár fix. A furgonoknak fix útvonala nincs, mindig úgy megy, ahogy azt az utasok megkívánják. Tehát bárhol le lehet inteni és konkrét címre visz. A városfalon kívül az ár már teljesen megegyezés kérdése.