24-25. nap Bangkok


2026. 02. 12. Csütörtök

2026. 02. 13. Péntek

Korán keltünk, 7-re jött értünk a kocsi. 1/2 8 előtt már a reptéren voltunk. A bőröndök súlyának ellenőrzése után feladtuk a csomagokat, majd reggeliztünk. Ez járt a repülőjegy mellé.

Kis várakozás után fel is szálltunk. A repülőút eseménytelen volt, leszámítva a kerekek felől érkező gyanús hangokat. Ennek ellenére simán leszálltunk.

És itt kezdődtek a bajok. A gépből való kiszállás közben melléléptem, a bokám befordult én pedig elestem. Olyan rondán meghúzódott az ínszalag, hogy még most sem tudom terhelni, nem tudok rálépni.

(Közben kiderült, hogy nem húzódás, hanem elmozdulás nélküli bokatörés.Így a tegnap délutáni és a mai programok számomra elérhetetlenekké váltak. Ülök a szállodai szobában és pihentetem a lábam.)

Nagy nehezen végigsétáltam a repülőgéptől a poggyászkiadóig, még jó, hogy nagy részében mozgójárda volt, ha jól emlékszem 850 méterre volt a kettő egymástól. Úgy döntöttünk, hogy mivel még tudok járni, vonattal megyünk be Bangkokba.

A vonat csak a belváros széléig vitt, onnan kisebb nehézségek után grabbal mentünk a szállodáig.

A szállodánk az óváros és a bulinegyed közelében van, minden optimális lenne, ha tudnék járni.

De a szobánk szép:

Mivel már eléggé fájt a lábam, nem mertem bevállalni a délutáni programot: hajókázás a csatornákon (klongokon), illetve az egyik legszebb templom, a Wat Arun megnézését.

A lábfájdalom reggelre sem csillapodott, dacára a bokarögzítő zokninak és fájdalomcsillapítós krémnek.

Ayutthaya, a vonatos piac és az úszópiac is kimaradt.

Helyettük a thai egészségüggyel ismerkedtem meg alaposabban.

Felvettük reggel a kapcsolatot a magyarországi biztosítóval, majd több órás várakozás után 1/2 3 körül elindultunk taxival egy magánkórház felé. 13 km-re volt csak, időben ez 75 percet jelentett.

Nettó kb. 1,5 órát töltöttem a kórházban, ezalatt regisztráltak, vérnyomást mértek, orvoshoz kerültem, aki megvizsgált, megröntgenezték a bokámat, majd az orvos begipszelte a lábam és kiállították a számlát.

Több, mint 1,5 órás volt az út hazafelé, csak a forgalmat meggyorsító autópálya elérése volt több, mint 1 óra.

Igazából már csak vacsorához volt erőnk, nagyon éhesek voltunk, hiszen reggel 6-kor ettünk utoljára és már elmúlt este 9 mire rendeltünk.


Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük