29. nap Angkor

2026. 02. 17. Kedd

Reggeli után Emi és Lajos a hallban várt ránk. Kis kavarodás van a programjainkkal, tegnap már megnéztük a Kulen-hegyet, pedig azt csak holnap kellett volna. Módosították a programot, így is lesz mit megnézni!

A mai nap Emivel megyünk, Angkor felfedezése a cél.

Angkor (vagy Angkor Archaeological Park) a Khmer Birodalom egykori fővárosa és vallási központja. Ez a világ egyik legfontosabb régészeti lelőhelye, amely több mint 400 km²-en terül el, és a 9. és 15. század közötti khmer építészet mesterműveit őrzi.

Az archeológiai park több száz templomot és romot foglal magában.

Ehhez először belépőt kellett venni. Amilyen szerencsénk volt, éppen most romlott el a beléptetőrendszer, így a fényképes belépőket nem tudták kinyomtatni. Kb. 1/2 órát vártunk, mire a probléma megoldódott. Hangos tapsot kaptak a hatalmasra duzzadt tömegből.

Az első megállónk a Kardamom templom.

A Praszat Kravan (Prasat Kravan), magyarul gyakran a „Kardamom Templom”, egy 10. századi hindu szentély Angkorban, Kambodzsában.

Az i.sz. 921-ben épült templom jellegzetessége az öt tégla torony, valamint a belső falakon található, ritka és részletgazdag, égetett agyag domborművek, amelyek Visnu istent ábrázolják.

A főtoronyban Visnu, a melléktornyokban Lakshmi istennő domborművei találhatók.

A templom nevét a kravan (kardamom) növényről kapta.

Itt megtudtuk Emitől, hogyan készültek a templomok, s minden más Angkorban: a legalsó szint laterit (lávakő), ami kibányászáskor puha és könnyen vágható. A levegő oxigénjétől ténylegesen kőkeménnyé szilárdul. Ezután vagy téglát használnak a felépítéshez, vagy ezt a lávakövet csiszolt homokkővel burkolják be. Ez a kő már faragható és festhető.

Következett a Királyi fürdő.

Az angkori királyi fürdő, közismertebb nevén a Srah Srang, egy monumentális, ember alkotta víztározó. A Banteay Kdei templommal szemben található medence a khmer építészet egyik legnyugodtabb és leglátványosabb helyszíne.

A 10. század közepén, II. Radzsendravarman király uralkodása alatt ásták ki Kavindrarimathana miniszter vezetésével. Mai formáját a 12. század végén, VII. Dzsajavarman idején nyerte el, aki homokkővel bélelte ki a medencét és díszes teraszt építtetett hozzá.

Bár neve királyi fürdőt jelent, a feliratok szerint eredetileg rituális mosdásokra és „minden élőlény javára” szolgált. A királyok és a nemesség valószínűleg innen nézték a vízi ceremóniákat.

Egy hatalmas, téglalap alakú tó, amely körülbelül 700 x 350 méteres. A nyugati oldalon található egy kereszthajó alakú, lateritből és homokkőből készült móló, amelyet kőből faragott naga-korlátok (mitikus kígyók) és őrző oroszlánok díszítenek.

Száraz évszakban a medence közepén láthatóvá válnak egy egykori mesterséges szigeten álló templom maradványai.

A Ta Prohm (vagy Ta Prohm) Angkor egyik leghíresebb, a 12. század végén (1186-ban) VII. Dzsajavarman király által építtetett buddhista templomkolostora Kambodzsában. A dzsungel fái és gyökerei által benőtt romok – a „Tomb Raider” filmhelyszíneként is ismert – lenyűgöző látványt nyújtanak, mivel a restaurátorok szándékosan meghagyták a természet és kőépítmények harcának állapotában. A Ta Prohm az Angkor Régészeti Park egyik leglenyűgözőbb temploma, amely leginkább a falakból és tetőkből kinövő hatalmas fojtófüge- és kapokfákról (selyemgyapotfákról) híres.

A 12. század végén, 1186-ban építtette VII. Dzsajavarman király. Eredeti neve Rádzsavihara (Királyi Kolostor) volt, és mahájána buddhista kolostorként, illetve egyetemként működött.

A király az édesanyja emlékére emeltette a templomot, akit a bölcsesség istennőjeként, Pradzsnyápáramitaként ábrázoltak a központi szentélyben.

A világ legtöbben a 2001-es Lara Croft: Tomb Raider című filmből ismerik, ahol Angelina Jolie karaktere itt fedezte fel a romokat.

Ellentétben Angkor többi nagy templomával, a Ta Prohmot az archeológusok szándékosan hagyták meg abban az állapotban, ahogy a 19. században rátaláltak: a dzsungel és a kövek látványos összefonódásában.

Minden fontos fánál, benövésnél sorbaálltunk, hogy jó képeket csinálhassunk.

kívül

és belül

Megnéztük a dinoszaurusz is.

Ta Prohm templomban található egy rejtélyes kőfaragvány, amely sokak szerint egy dinoszauruszt ábrázol. A kézfejnyi méretű dombormű a dzsungel által benőtt templom egyik eldugott sarkában látható, és a hátán lévő lemezek miatt hasonlít a dinoszauruszra. Ez egy kerek hátú lény, a hátán jellegzetes lemezekkel, amely kísértetiesen emlékeztet egy Stegosaurusra. Bár egyesek szerint ez a bizonyíték az ember és dinoszaurusz együttélésére, a régészek szerint valószínűbb, hogy egy rinocéroszt, kaméleont vagy más állatot ábrázol, a hátán lévő mintázat pedig stilizált növényi díszítés.

Több helyen találkoztunk helyi zenekarokat is. A tagjai taposóakna-sérültek, és hogy ne kelljen koldulniuk, zenélnek. Ez egy eléggé egyszerű dallam, amit folyamatosan játszanak és ha meghallgatod, adhadsz érte adományt.

Ta Prohm templomkomplexum nyugati kapuja (Gopura) különleges, mert egy arctononnyal (Face Tower) rendelkezik, amelyen VII. Jayavarman király monumentális, a négy égtáj felé néző kőarcai láthatók. Bár az ilyen arctornyok a közeli Bajon-templomra jellemzőek, a Ta Prohm területén ez az egyetlen ilyen építmény.

A következő a Leprás király terasza volt.

A Leprás király terasza egy történelmi műemlék a Királyi tér mellett. Híres a gazdag domborműveiről és a névadó szoborról, amely valószínűleg Jama hindu istent, a halál urát ábrázolja.

A teraszt a 12. század végén építették VII. Dzsajavarman (Jayavarman VII) király uralkodása alatt, Bayon stílusban. A feltételezések szerint királyi hamvasztóhelyként funkcionált.

A „Leprás király” elnevezés egy 15. századi szoborból származik, amelyet a helyszínen fedeztek fel. A szobrot elszíneződés és mohásodás borította, ami egy leprás személyre emlékeztetett, és illeszkedett egy kambodzsai legendához egy leprában szenvedő angkori királyról. A szobor ma már a Phnom Penh-i Nemzeti Múzeumban található, a teraszon egy másolat látható.

A khmerek a szobrot Dharmaraja („Dharma királya”) néven ismerik, ahogy az az eredeti szobor aljára volt vésve, ami Jama, a halál istene egyik címe.

A terasz egyedi módon kettős fallal rendelkezik, rejtett belső falakkal, amelyek szintén rendkívül jó állapotban fennmaradt, részletesen kidolgozott faragványokat tartalmaznak. A külső falakhoz hasonlóan a belső falakon is hét sornyi, ülő alakokat, démonokat, mitológiai lényeket és udvari jeleneteket ábrázoló domborművek sorakoznak.

A terasz falait mélyen faragott domborművek díszítik, amelyek a hindu és buddhista mitológia alakjait vonultatják fel. A faragványok között megtalálhatóak többfejű nágák (mítikus kígyók), garudák, fegyveres őrök, és égi lények (devaták). A faragványok a bajoni stílusra jellemzőek, és a khmer kézművesség lenyűgöző példái. A belső falakon lévő faragványok különösen élesek, mivel sokáig el voltak rejtve a külső elemek elől.

Sétáltunk a labirintus-szerű falak között,

Emi mutatott közben egy igen érdekes pókot kifejlett és fiatal formájában.

Majd felmentünk a Leprás király teraszra.

És az Elefántos teraszra.

Eredetileg a királyi palota előtti fogadótérként és díszszemlék helyszíneként szolgált. A király innen figyelte a győztes seregek hazatérését vagy a különböző ünnepségeket.

A terasz több mint 300 méter hosszú és 2,5 méter magas. Nevét a falait díszítő, élethű, szinte életnagyságú elefántfejekről és domborművekről kapta. A középső lépcsősort háromfejű elefántok díszítik, amelyek ormányaikkal lótuszvirágokat tartanak.

Az elefántokon kívül mitikus lények, például garudák (félig ember, félig madár teremtmények) és oroszlánok sorakoznak, amelyek mintha a teraszt tartanák a hátukon.

A Bayone templomot csak kívülről tudtuk megnézni, mivel felújítás alatt áll.

A Bayon-templom (vagy Bajon) Angkor Thom közepén található 12. századi buddhista templom. VII. Dzsajavarman király építtette, és leginkább a tornyain látható hatalmas, titokzatosan mosolygó kőarcairól ismert. A templom eredetileg 54 toronnyal rendelkezett (melyekből ma 37 áll), és összesen 216 monumentális arcot faragtak rájuk. Az arcok jelentése vitatott: egyesek szerint Avalokitésvara bódhiszattvát, mások szerint magát a királyt ábrázolják.

A külső falakat több mint 11 000 alakot ábrázoló faragvány díszíti, amelyek nemcsak mitológiai jeleneteket, hanem a korabeli khmer mindennapokat – csatákat, piaci jeleneteket és ünnepeket – is megörökítik. Az épület három szintből áll, labirintusszerű folyosókkal és meredek lépcsőkkel. Ellentétben Angkor Wattal, a Bayonnak nincsenek saját vizesárkai vagy védőfalai, mivel a várost övező falak védték.

Emi itt a kövek csiszolását mutatta meg. Két kő úgy illeszkedik egymáshoz, hogy nem fér közéjük semmi. Habarcsot nem használtak.

Egy szobrokkal díszített hídnál álltunk meg.

Az Angkor Thom Déli Kapuja a legikonikusabb és legjobb állapotban megmaradt bejárat. VII. Dzsajavarman király építtette a 12. század végén. Egy 23 méter magas torony jellemzi, amelyet négy arc díszít, a kapuhoz vezető kőhidat pedig 54 déva (isten) és 54 aszura (démon) szobra szegélyezi, akik egy Nágát (kígyót) tartanak.

A 100 méter széles vizesárok felett átívelő híd figyelemre méltóan restaurált, bár sok eredeti fejszobor sérült.

A híd a hindu mitológia „Tejtenger köpülése” jelenetét idézi, szimbolikus kapcsot teremtve az emberi világ és az istenek birodalma között. A kapu kőből épült, a Bajon-templomhoz hasonló arcokkal és Indra elefántisten faragványaival díszítve.

A híd egyik oldalán az istenek szobrai, a másik oldalon a démonok szobrai vannak, akik egymás ellen harcolnak.

És jött a nap fénypontja, Angkor wat.

Az Angkorvat (Angkor Wat) a világ legnagyobb vallási műemléke. A 12. század elején építtette II. Szurjavarman király a Khmer Birodalom fővárosaként és állami templomaként. Kezdetben hindu templomként épült Visnu isten tiszteletére, majd fokozatosan buddhista kegyhellyé alakult. Kambodzsa legfontosabb jelképe, amely az ország nemzeti zászlaján is szerepel. Az UNESCO 1992-ben nyilvánította a világörökség részévé.

A templom a hindu mitológia szerinti Meru-hegyet, az istenek lakhelyét jelképezi. Öt központi tornya a hegy öt csúcsát, a vizesárok pedig az óceánt szimbolizálja.

A legtöbb angkori templommal ellentétben nyugat felé néz, ami miatt sok kutató halotti templomnak tartja.

Híres kiterjedt domborműveiről (bas-reliefs), amelyek hindu eposzokat és történelmi eseményeket ábrázolnak, valamint a falakat díszítő több ezer apszara (égi táncosnő) faragásról.

Az Angkor Wat vizesárka nem csupán egy védelmi vonal, hanem a hindu kozmológia szimbolikus megjelenítése is: az őseceánt jelképezi, amely körülveszi a világ közepét, a Meru-hegyet (magát a templomot). A vizesárok lenyűgöző mérnöki teljesítmény, amely segített stabilizálni a talajvízszintet, megakadályozva ezzel a hatalmas kőépítmény megsüllyedését.

Szélesség: 190-200 méter.

Hosszúság: Egy hatalmas téglalapot alkot, amelynek kerülete több mint 5,5 kilométer (oldalai 1,5 km x 1,3 km).

Mélység: Helyenként eléri a 6 métert.

Egy kőhídon lehetett az épületeket megközelíteni.