2026. 02. 18. Szerda
A mai nap Lajos vezetett minket. Először a Pre Rup templomba mentünk.
A Pre Rup egy 10. századi hindu piramistemplomot II. Radzsendravarman khmer király építtette állami templomként, és 961-ben szentelték fel Siva isten tiszteletére. A templom egy háromszintes „templomhegy”, amely téglából, lateritből és homokkőből épült. A vöröses árnyalatú építőanyagok különösen látványossá teszik a naplementében.
A „Pre Rup” jelentése „a test megfordítása”, ami a helyi hitvilágban a hamvasztási szertartásokhoz kapcsolódik (a hamvak körvonalát különböző irányokba fordították a rituálé során). Bár sokan úgy vélik, hogy krematóriumként szolgált, a történészek szerint elsősorban királyi állami templom volt.
A templom sarkaiban élethű kőelefántok állnak őrt. A téglaépületeken még ma is láthatóak finoman kidolgozott stukkófaragások és hindu mitológiai alakok.
A templom kissé hasonlított az Angkor wat templomra, csak piciben. Megnéztük a viszonylag épen maradt vízköpőket is.
Banteay Srei templom Nők temploma
A Banteay Srei (vagy Banteay Srey) egy 10. századi hindu templomot gyakran nevezik a „khmer művészet ékkövének” vagy a „nők citadellájának” rendkívül finom és részletgazdag faragásai miatt.
Elsősorban rózsaszín homokkőből épült, amely keményebb más típusoknál, így lehetővé tette a fafaragások finomságával vetekedő, máig épségben maradt díszítések kialakítását.
Szokatlanul kicsi, miniatűr léptékű az angkori monumentális épületekhez (például Angkor wathoz) képest. Falait bonyolult domborművek borítják, amelyek hindu mitológiai jeleneteket (pl. Rámájana, Mahábhárata) és istenségeket ábrázolnak.
967-ben szentelték fel. Ez az egyetlen jelentős angkori templom, amelyet nem király, hanem két magas rangú tisztviselő (Brahmin Yajnavaraha és Vishnukumara) építtetett II. Radzsendravarman uralkodása alatt.
Eredetileg Siva istennek szentelték (eredeti neve Tribhuvanamaheśvara), de az északi szentélyek Visnu tiszteletére épültek.
1914-ben találtak rá a dzsungelben. 1923-ban vált világszerte ismertté, amikor André Malraux francia író megpróbált ellopni néhány domborművet, ami a templom szigorúbb védelméhez és helyreállításához vezetett.
Ez volt talán a legszebb templom az összes közül. Annyi látnivaló volt, hogy csak kapkodtam a fejemet, és fényképeztem szinte minden négyzetcentimétert. Mindenütt aprólékosan faragott kövek, s mindez rózsaszínes beütéssel.
Következett a király rekreációs központja, a Neak Poan temple.
A Neak Poan (vagy Neak Pean) egy különleges, 12. századi buddhista templom. Nevének jelentése „tekeredő kígyók”, amit a központi építményt övező két összefonódó Naga szoborról kapott.
A templomot VII. Dzsajavarman király építtette egy mesterséges szigeten, a Jayatataka-víztározó (Baray) közepén.
Az építményt eredetileg egyfajta „kórháznak” szánták. A hívők úgy hitték, hogy a medencékben való megmártózás helyreállítja a test elemeinek egyensúlyát és gyógyulást hoz.
A központi medence a Himalájában található mitikus Anavatapta-tavat jelképezi, a négy kisebb oldalsó medence pedig a négy őselemet: a vizet, a földet, a tüzet és a szelet.
A központi medencében látható egy híres szobor, amely egy lovat (Balaha, Avalokitésvara bódhiszattva egyik alakja) ábrázol, amint fuldokló tengerészeket ment ki a vízből.
A templomhoz egy hosszú, látványos fapallón keresztül vezet az út a víztározó felett, ami különösen az esős évszakban, a vízinövények virágzásakor nyújt lenyűgöző látványt.
Ez egy szigeten van, amire egy hídon keresztül lehet bejutni. Lajos elmondta, hogy ki kellett kísérletezni a tó vízszintjét, mert amikor megnyitották a hidat, 10 cm víz borította. Most éppen a híd aljáig ért a tó vize.
Itt nem sok minden maradt meg: a belső tó mellett 1-1 épület. A bambuszból, fából készült épületek mára már elkorhadtak, csak a kőépületek állnak.
Lajos szerint már minden új dolgot láttunk, a további templomok felkeresése csak a darabszámot növelné, újdonságot nem adna, így hazamentünk.
Némi pihenés után vásárolni és vacsorázni indultunk Siem Reap szórakoztató negyedébe, a Pub street-re.
Kicsit már elegünk volt az ázsiai konyhából, valami hazaira vágytunk, így Lajos javaslatára Red Piano étteremben kötöttünk ki.
Az este és a nyaralás levezetése a Hard Rock café-ban történt. Jó zene mellett elbúcsúztunk Ázsiától.
