Esőre, több fokos lehűlésre ébredtünk, esélye sem volt a strandolásnak. Elhatároztuk, hogy Capdeperába megyünk, megnézzük a várat és a világítótornyot. Ilyen a város messziről:
belülről:
Megpróbáltuk megtalálni a várhoz legközelebb eső parkolót, de így is kellett sétálni egy kicsit.
3 euró volt a belépő, ezért egy egészen jó állapotban lévő, nagy méretű várat lehet megnézni, a falakról szép a kilátás a városra, a kápolna tetejéről pedig a közelben lévő tengerparti öblöket láthatjuk.
A kápolna is nyitva volt:
egyszerű belülről
Kávéztunk a főtéren, majd elindultunk a világítótorony felé. Fel lehet menni kocsival, ezt sokat ki is használták, az út viszont nagyon keskeny, éppencsak, hogy elfér 2 autó egymás mellett. Leállni nincs hol, az útpadka sziklás, csúszós. Nem mondom, hogy nem izgultunk felfelé, mivel több autó is jött szemből. De szerencsére felértünk. A kilátás valami gyönyörű, bár erős szél van fent.
Következő állomásunk Manacor, a sziget második legnagyobb városa volt. Nekünk nagy csalódás, a neten lévő szép és érdekes képek ellenére, nem sok érdekeset találtunk.
Ilyen a város messziről:
A központ felé: (egy kicsit Barcelonára emlékeztetett):
Sétáltunk, kerestük az információs irodát, és bár követtük a táblákat, nem találtuk meg. Két templomot láttunk, mindkettő zárva volt. Az egyik:
a másiknak a kerengőjébe lehetett bemenni, ahol élővirágból készült kompozíciók voltak kitéve.
Kerestünk egy kis bisztrót, ahol nagyon finomat ettünk egészen olcsón. Fokhagymás, petrezselymes zsemle-szerű péksütemény, e szelet grillezett csirke vagy disznóhús, paradicsom, paprika, hagyma. Sajnos, nem készült kép róla. Nagyon éhes lehettem : ).
Elindultunk hazafelé. Megálltunk egy már korábban kinézetre helyen. A neve Finca pública de Son Real. Tulajdonképpen ez egy majorság, a leírások szerint középkori épületek, kastély, őshonos fekete disznó van benne (ezeket nem láttuk, mert már bezárt ez a része). Láttunk libákat, kacsákat, birkákat, valamilyen páva-szerű madarat.
A másik érdekesség a helynek, hogy a Llevant természetvédelmi területen lévő tengerpartot csak innen, viszonylag hosszú sétával lehet megközelíteni. Jó félórás séta után értünk ki a tengerpartra, olajfák között sétálva míg el nem érjük a dűnét.
Gyönyörű volt a tenger, a nagy hullámok magasra felcsaptak a sziklákon. Volt a parton egy torony is.
A közelben vannak nekropoliszok, állítólag közel 1000 sír, de ezekhez már nem mentünk oda, további 2 km-t jelentett volna.
Jól elfáradtunk, ma a szálloda éttermében vacsoráztunk. Hamarabb feküdtünk le, még 10 óra sem volt. Hajnali 3-kor a németek üvöltözésere ébredtem. Most fél 5 van és még mindig fent vannak, most már nem kiabálnak, de még mindig hangosan beszélnek. Mikor alszanak ezek?