Hosszú és nehéz napon vagyunk túl, eddig (itt) még nem mentünk ennyit.
Korábban reggeliztünk és indultunk mint máskor, az első megálló Sóller volt. Ez egy kisváros a hegyekben, az a különlegessége, hogy a városközpontból múzeális villamossal lehet eljutni a tengerpartjára, illetve szintén nagyon régi vasúti szerelvényekkel utazhatunk Pálmába, a sziget fővárosába.
Nem volt egyszerű parkolót találni, majd a parkolást kifizetni, de másodszori nekifutásra mindkettő sikerült. 

Kis séta és kávézás után felszálltunk a villamosra. Csak jótanács annak, aki errejár: nem kell feltétlenül felpréselned magad a beérkező járműre, ha sok az ember, indítanak még egyet vagy akár kettőt is.

A villamos először a város közepén megy át, konkrétan a főtéren, néhány 10 cm-re a kávézó emberektől. Olyan volt, mint Vietnamban a Train street, csak itt most a másik oldalon voltunk.

Amikor elhagyjuk az óvárost, a villamos kertek között, citromültetvényeken keresztül kanyarog, körben a hegyek, míg el nem éri a tengert.

A villamos végigmegy a tengerparton, így beláthatjuk a teljes öblöt. Maga a tengerpart nem egy nagy szám, a végállomás a strand végén van, kis séta után úgy döntöttünk, visszamegyünk inkább az óvárosba. Most oldalt nyitott (minden biztonsági berendezés /korlát/ nélküli szerelvénnyel mentünk, így talán még érdekesebb is volt.

Kicsit sétáltunk az óvárosban, ettünk gyorsan valamit, majd siettünk a vonathoz, mert úgy tudtuk, késő délutánig ez az utolsó járat.

16 alagúton keresztül, hegyek között robog a vonat, alattunk a völgyben először Sóller, majd több kis falu, majd 1 óra zakatolás után megérkezik szinte Palma belvárosába.

Hosszasan sétáltunk Palmában, csatangoltunk az óvárosban. Tipikus spanyol város, hatalmas, téglalap alakú főtérrel, nyoma sincs a már megszokott kőfalaknak, erődszerű házaknak. Vannak viszont szecessziós, nagyon szép épületek helyette.

Először egy arab fürdőt néztünk meg. Érdekes, de messze nem éri meg a belépő árát

Ezután a katedrális felé igyekeztünk. Nem közvetlenül a tengerparton áll, hanem egy kis öböl partján. Nagyot kerültünk, hogy szép képet csináljunk róla.

Mire a bejárathoz értünk, úgy tűnt hamarosan be fogják zárni. Megkerülve a templomot, találtunk egy bejáratot, ahol 8 euróért beengedtek a múzeumba és a katedrálisba. Nem értettük igazán, hogy miért csak 8 eurót kértek, amikor a belépő 10 euró volt. Mindegy, nem reklamáltunk. A katedrális igazán nagyon szép, főleg így délután, amikor az ólomüveg ablakokon besüt a nap.

A katedrális megnézése után visszasétáltunk a vonat állomásra, kb. 1 órát vártunk az indulásra. A vasutasok sem tudták megmondani, hogy aml menetrendben szereplő járaton kívül indul-e másik járat is Sóllerbe. Nem indult. A visszaút gyorsabb volt, kevesebb, mint 1 óra alatt értünk vissza.

Megnéztük még a főteret kivilágítva,

majd visszasétáltunk a parkolóba és jöttünk vissza a szállodába. Hosszas parkolóhely keresés után elrohantunk vacsorázni, majd beestünk az ágyba.