2026. 01. 29. Csütörtök

Amit indulás előtt tudtunk róla:

A Phang Nga-öböl a világ egyik legszebb természeti jelensége. Hasonló, mint Vietnamban északon, a Halong-öböl. A sziklák szinte felhőkarcolókként emelkednek ki a smaragdzöld tengervízből. Nagyon látványos az egész. Ezek a természeti képződmények egyedülállóak a világon, és a világörökség részét képezik. Az öbölben több kis sziget található, ezek egyike a Koh Tapu-sziget, amit a film forgatása után James Bond-szigetnek neveztek át. Van itt számos barlang, lagúna, a tenger pedig nyugodt. A Koh Tapu sziget kiemelkedő szerepet kapott az Aranypisztolyos férfi című 1974-es James Bond filmben, amelyben Roger Moore alakította a brit szuperkémet. A sziget az öböl egyik legkarakterisztikusabb szigete, és gyakran szerepel a turistairodák brosúráin. 

1/2 8-ra jött értünk Joe, Gábor üzlettársa. Kis városokon, falvakon mentünk keresztül. A települések meglehetősen eklektikusak: a városokban modernebb házak, régi stílusú, színesre festett falú és zsalugáterű épületek, a falvakban új, téglaépítésű házak és össze-vissza tákolt bodegák.

Az út mellett láttunk kaucsukfa ültetvényeket is. Vékony törzsű fák voltak, de már mindnek folyatják ki a nedvét. Nagyobbnak gondoltam ezt a fát, valószínűleg ezek új telepítésű erdők lehettek.

Egy mangróve mocsárban álló faluba érkeztünk:

Innen indult a longtail boat-nak (hosszúfarkú) nevezett jellegzetes orrú hajó. Kapitányunk egy maláj kalózra emlékeztetett.

Elfoglaltuk a helyünket, a kapitány megpróbálta kiegyensúlyozni a hajót, de ha valamelyikünk máshová ült át, újrakezdődött az egész. Elindultunk, körülöttünk a különböző formájú hegyek, sziklák, amelyeknek kivájta a tenger az alját.

Fényképezkedtünk a hajó orrában, csodáltuk a környezetet. Ami 2 éve kimaradt a felhős idő miatt a Halong bay-ben, azt most pótolta a sors. Gyönyörü napsütésben láthattuk a hegyeket.

Kb. 1/2 óra utazás után értük el a James Bond-szigetet. Ez az a hely, ahol Bond a szigetek fölött repül, majd leszáll és megküzd az ellenfelével. A film cselekményét Zsolti el is mesélte. A kikötőjében rengeteg hajó, gondolom a szigeten is lehettek páran. Mi nem szálltunk ki a csónakból, csak a szikla előtt álltunk meg egy-egy fotó erejéig.

Mentünk tovább. A hajónk bement közvetlenül az egyik szikla aljába, ahol fantasztikus képződmények voltak körülöttünk. Olyan volt, mintha cseppkövek között hajóztunk volna.

Ezután egy lakatlan szigeten kötöttünk ki. A tenger nem volt olyan szép, mint a tegnapi, a színe inkább zöldesbarna volt és a meder is eléggé iszapos volt. Ha nem is mindenki, de mi Zsoltival többször is fürödtünk.

Ami egyedivé tette a szigetet, az a sziklában lévő barlang volt. A bejáratnál a sziklákra feltelepedett csigák, kagylók voltak tömegével. A belsejében egy hatalmas hasadék volt, amelynek valószínűleg beomlott a teteje, mert ki lehetett látni az égre.

A pihenő után elindultunk visszafelé. Nem volt egyszerű az elidulás. A sekély vízben a kapitány nem tudta kikormányozni a hajót, hol az orrba, hol a végébe ültettek minket. Végül Zsolti segítségével sikerült a homokpadról kikecmeregni és el tudtunk indulni.

A hajó egy mangróve-csatornán keresztül visszavitt a faluba.

Kocsiba szálltunk és egy kilátóba mentünk (Samet Nangshe), ahonnan az egész öböl látható. A helyiek álral is használt szállítóeszközzel, a songthaew-val vittek fel minket. Ezek 4-kerekű, különböző színű pick-up teherautók, amelyek hátul két sor ülést tartalmaznak, fém tetővel és műanyag oldalfüggönyökkel. A kocsi oda-vissza közlekedik a hegy lába és a kilátó bejárata között. Miután elhelyezkedtünk, legalább 30 fokos lejtőn ment fel, kapaszkodnunk kellett erősen, hogy le ne csússzunk. (Visszafelé Joe mondta, hogy álljunk félre, amikor érkezik, mert nem biztos, hogy meg tud állni.)

Tényleg szép kilátás nyílt az öbölre. Sok-sok fénykép után egy kávézóba ültünk be, ahol különleges kávékat kértünk és ittunk.

Ezután kb. 1 órás út után egy útszéli étteremnél álltunk meg. Eredeti, autentikus pad thai-t kaptunk ebédre. Vagy éhesek voltunk, vagy tényleg finom volt, mindenesetre mindenki az utolsó morzsáig megette.

3 körül értünk vissza a szállodába, kis pihenő után lemegyünk a tengerpartra naplementét nézni.

Amíg írtam a blogot, meglátogatott a reggel látott madár (vagy annak valamelyik rokona, ismerőse). Hozott ennivalót is, de irigy volt, mindet egyedül ette meg.

Még éppen sikerült elkapnunk a naplementét a világító toronynál.

Elindultunk az Éjszakai piachoz platós autóval. Ment a sofőr, mint a meszes, alig tudtunk kapaszkodni.

Kicsit bóklásztunk a piacon,

aztán beültünk egy étterembe vacsorázni. Csirkés kókusz levest kértem. Az íze olyan lehet, mint a citromos tejlevesé lenne, amiben sárgarépa és paradicsom is van. Ezenkívül tartalmazott még számomra ehetetlen összetevőket us, mint pl. tofu, gomba, citromnád darabok, levelek.

Ezenkívül palacsintatésztában sült ananászt és kókusz smoothie-t kértem.

Szép szappanok is voltak festett, kókuszhéjból készült „dobozban”:

Indultunk vissza, mert holnap 6-ra jön a kocsi értünk. 50 %-kal drágább volt a taxi, mint befelé, valószínűleg a zenés felár miatt.