2026. 02. 01. Vasárnap

A Pakarang-fok egy gyönyörű és lenyűgöző hely. A fok egyik fő vonzereje a csúcsán található kifehéredett korallok bősége.A Pakarang-fok déli oldalán a látogatók egy lenyűgöző és nagyon csendes, fehér homokos strandot találnak, amely tökéletes napozásra és úszásra. A látogatók egy kellemes sétát is tehetnek a part mentén, élvezve a nyugodt hangulatot és a lenyűgöző kilátást.A Pakarang-fok egyik egyedi jellegzetessége a parton található thai halászhajók jelenléte. Ezek a hagyományos, fából készült hajók hozzájárulnak a környék varázsához, és a helyi halászati iparág fontos részét képezik. A látogatók megfigyelhetik a halászokat napi teendőik során, sőt akár friss tengeri herkentyűket is vásárolhatnak tőlük.A Pakarang-fok csúcsáról a látogatók panorámás kilátásban gyönyörködhetnek mind az északon elterülő White Sand Beach öblére, mind a délen fekvő népszerű szörfhelyre, a Memory Beachre. A kilátás egyszerűen lélegzetelállító, és nem szabad kihagyni.Pakarang Beach egy gyönyörű és csendes strand, amely a Pakarang-fokra és az azon túli Andamán-tengerre néz. Ez a környezet egész évben tökéletes meditációs ellenszert kínál Khao Lak nyüzsgésével szemben.White Sand BeachViszonylag szép strand, eltekintve akkor, amikor az apály-dagály játéka túl sok szemetet, hulladékot sodor ki a partra. Jó fürödni és sznorkelezni a White Sand Beach-en. Finomhomokos a föveny. Azért a neve alapján vakítóan fehérnek képzelhető el a strand, és a valóság ettől eltér. A strand előnye, hogy jellemzően nem zsúfolt és hosszasan lehet sétálni a parton. Jó, hogy nincsenek a strandolást zavaró mozgóárusok. Vannak árnyékot adó pálmafák. Hátránya az is, hogy csak taxival, mopeddel érhető el. Tuktuk nem jár oda.

Reggeli után összepakoltunk és elindultunk a White Sand Beach-re. A szállodában az utazásközvetítő hölgy 900 bath-ért kínált oda-vissza utat és közölte, hogy olcsóbban úgysem kapunk. Azért tettünk egy próbát. A szálloda előtt volt egy taxis, aki 1200-ról indult, majd csak nekünk, csak most 900-ért akart elvinni. Nem tudtuk biztosan, hogy értünk jön-e és tovább akartuk csökkenteni az árát is, így vissza indultunk a szállodába. Utánunk jött, hogy rendben, 800-ért kivisz és visszahoz, fizetni pedig utólag kell. Kb. 15 perces volt az út és már itt is voltunk. Nagyon szépen kiépített a strand, 100 bath-ért béreltünk 2 napágyat. Mivel még dagály volt, a tenger néha egészen az ágy lábához is feljött.

Most egy hibája volt csak, hogy árnyékban volt, így amikor kijöttünk a vízből, kissé borzongtunk. A víz színe kezdetben inkább mélyzöld volt, ahogy a nap kezdett rásütni, fokozatosan változott a színe és nagyon szép smaragd színű lett. A white azért túlzás ehhez a homokszínhez képest, főleg, hogy néhány napja igazán fehéret is láttunk. Bementünk a vízbe, ami melegebb volt, mint a levegő. Azonnal éreztünk apró, tűszúrás-szerű csípéseket. Először azt hittük, a sós víz marja a kisebb sebeket a testünkön, de túl sokszor és túl sok helyen voltak, hogy ezt a tengervíz okozza. Eddigi tengeri fürdéseink során egy egyszer sem éreztünk ilyet. Megkérdeztem az AI-t, mi lehet ez? A következőket írta: mikroszkópikus medúza, plankton, rák vagy hidra lehet. A csípés nem veszélyes, a parton ecettel kezelni. Ha allergiás reakció lépne fel, a gyógyszertárakban kapható antihisztamines kenőcs. Remélem, nem lesz rá szükség.

Elindultunk sétálni a parton. Messzebb nagyon jópofa fák, sziklák voltak, mind fényképre kívánkozott.

Több rákocskával is találkoztunk.

Amint a napfény elérte a napágyainkat, összeszedelőcködtünk és mentünk vissza a szállodába, mivel még enni akarunk, és 2-re jött Joe értünk.

Éppencsak elég időnk volt ebédelni és lezuhanyozni, olyan sokat kellett várni a szállodában az ebédre.

Először a Bamboo raftingra mentünk. Kb. 10 m hosszú bambusztörzseket kötéllel kötnek össze, keresztben tesznek rá 3-3 bambuszdarabot és kész a hajó.

Nekivetkőztünk, csak vízálló kamerákat vittünk magunkkal. Felvittek minket kocsival a kiindulópontra, közben vontattunk 2 csónakot is. Mondták, hogy mivel alacsony a vízszint, lehet, hogy ki kell majd szállnunk. Kettesével tutajra szálltunk, már itt megsüllyedt az egész, rögtön vizesek lettünk. Szegény fiúnak meg kellett néha kűzdeni az alacsony vízzel és a némileg nagy súllyal. A tutaj alja gyakran súrolta a meder alját, a kövek karistolták a bambusz törzseket. Szerencse, hogy a mögöttünk jövő tutajos besegített néha és megnyomta a hajónkat.

Szép tájakon vezetett a 1.5 km-es folyószakasz. Bambusz, pálma, banyánfa mindkét oldalt. Több camping mellett is elmentünk.

Kiszállás után hűtött vizet és többféle gyümölcsöt kaptunk. Átöltöztünk és mentünk egy haditengerészeti támaszpontra, ahol a Teknős mentő központ van.

Itt található a 2004. december 26-án történt cunami egyik emlékhelye is.

A 215-ös számú haditengerészeti járőrhajó a La Flora üdülőhelynél a thai királyi családot őrizte, amikor a cunami lecsapott, és körülbelül 1,5 km-rel a szárazföld belsejébe sodródott. A hajó, amely egykor a parton állomásozott, most Lam Kaen szárazföldjén pihen, komoly emlékeztetőül arra, hogy milyen messzire értek el a hullámok, és mekkora erőt vittek magukkal.

Az Indonézia északi részén, Szumátrán történt 9-es erősségű földrengés, majd a 30 m magas szökőár becslések szerint 227 898 ember halálát okozta 14 országban.

Maga a földrengés a valaha feljegyzett legerősebb földrengés Ázsiában, a 21. század legerősebb földrengése, és a második vagy harmadik legerősebb világszerte a modern szeizmográfia 1900-as kezdete óta. 

Kimentünk a tengerpartra, ahol az apályban futkosó és különféle ábrákat előállító rákocskákat figyeltük.

Utána jöttek a teknősök. Kisebbek, nagyobbak, gyönyörű mintázatú páncéllal, külön-külön medencékben.

Volt egy nagy medence is a kifejlett példányoknak.

A kisebbeknél karikák, úszógumik is voltak, a medencéjük is úgy volt kialakítva, hogy ki tudjanak menni a vízből. A nagyoknál semmi ilyet nem láttunk.

Ismét kocsiba szálltunk és elindultunk Takua Pába. A piac szélén leparkoltuk a kocsit és besétáltunk az óvárosba. Az utca közepén 2 sorban az árusok, mindennel, ami ehető, felvehető.

Ott főzték, sütötték a kajákat, süteményeket. Egyikből (crispy roti) vettünk is.

A crispy roty egy népszerű thai utcai étel, amelyet vékonyra nyújtott tésztából készítenek, vajban aranybarnára sütnek, majd sűrített tejjel és cukorral tálalnak.

(Másnap reggel kóstoltam meg. Tömény cukor az egész. Nem lett a kedvencem. Maradok a ragadós rizses mangónál.)

Voltak tradícionális ruhát árusító standok:

falfestmények:

nagyon sok kínai templom.

Az egyikben iskolás lányok megkértek minket, hogy hadd csinálhassanak velünk egy közös képet. Az utca közepén iskolás gyerekek tradicionális táncot mutattak be.

Visszafelé jövet furcsa volt, hogy ugyanezek a gyerekek a Macarenára táncolnak.

Régies stílusú házak:

Néhány kép csak a hangulat miatt:

Indultunk hazafelé. Megkértük Joe-t, hogy tegyen ki minket az éjszakai piacnál. Joe furcsállotta, hogy miért ott akarunk kiszállni, mivel az éjszakai piac vasárnap zárva van. Különös volt nézni, hogy a máskor nyüzsgő, színes, kivilágított utca most teljesen csendes, sötét, éppencsak volt világítás.

Visszajöttünk a szállodába, elnentünk a mosott ruhákért. Elhatároztuk, hogy abba az étterembe megyünk vacsorázni, ahonnan a tiszta ruhákat hoztuk. Látszólag nem volt hely, de a tulajdonos intézkedett. 3 embert felállított és átültetett másik asztalhoz, csinált nekünk helyet.

A jól bevált zöld currie-s levest ettem.

Már csak 1 éjszakánk van itt, holnap irány Krabi.