2026. 02. 02. Hétfő

Gábor írt 8 órakor, hogy változott az indulás ideje, 1 órával később, 10 30-kor indulunk. (Legalább volt időm befejezni a tegnapi napot.)

Amikor Joe meg jött, bepakolta a kocsiba a bőröndöket, majd elindultunk Ao Nang felé. 2.5 órás volt az út. Hegyek, pálmaerdők, kaucsuk ültetvények, templomok az út szélén.

Közben számomra kiderült, hogy nem abban a szállodában leszünk amiről tudtam, valamikor megváltozott a foglalásunk. Ez jóval messzebb van a tengertől és a belvárostól, 25 perc gyalog, hogy a tengernél legyünk. Gyorsan írtunk az utazási irodába Dao-nak.A szálloda jónak tűnik elsőre, az árak alacsonyabbak, mint az előzőben, talán azért, mert mindentől távol vagyunk.

Várni kellett a szobákra, ezért beültünk ebédelni. Kissé nehézkes volt, mire mindannyian megkaptuk az ebédet. Közben Dao is meglátogatott minket, majd később elküldte a részletes programot.

Két kiselefánt várt ránk a szobában:

Elindultunk a városba, mivel itt most nem volt tuk-tuk, így gyalog. 3,5 km a strand, ahová készültünk. Reméltük, hogy találunk járművet, ami elvisz minket. Ilyen a főutca délután:

Hamarosan találtunk is egy embert, aki végigvitt a főutcán.

A Centara Grand Resort szálloda előtti öbölbe igyekeztünk, ahova gyalogszerrel, egy erdei ösvényen, az úgynevezett Monkey Trail-en keresztül tudtunk eljutni. A nevét onnan kapta, hogy valóban láthatunk itt majmokat.

Már a bejáratánál volt 3 majmóca, később még egy.

Az ösvény felfelé, majd lefelé vezetett a hegy oldalán, falécekből, bambuszból, fémből épített korlátok védtek a leeséstől, több szakaszon lépcsőkön kell haladni, amelyek nem veszélytelenek, figyelni kell, hogy hova lépünk.

Leereszkedve a sziklák túloldalán, az öbölhöz értünk. Hát csalódás volt. A strand közepén 2 db teherhajó volt kikötve, tele mindenféle építőanyaggal. Mivel az egyszem épület (valószínűleg a szálloda) is fel volt állványozva, azt a következtetést vontuk le, hogy bővítik a szállodát, azért vannak itt a teherszállító hajók.

Hát, nem igazán volt kedvünk fürdeni ebben a környezetben. Pedig nagyon szép az öböl, 270 fokban sziklafalakkal ölelve, csodás kilátással a tengerre. Mondjuk az összképet a teherhajókon kívül a folyamatosan ide-oda cirkáló motoros hajókkal. A barátnőm szerint olyan, mint egy hétvége a telkükön, amikor minden szomszéd a füvet nyírja.

Hamarosan elindultunk vissza. Most már a környék összes majma ott volt a korlátokon, lépcsőkön, alig lehetett kikerülni őket. Az egyik barátnőm hátizsákjának oldalzsebéből az egyik majom kiszedte a vizes flakont. Rákiabált, ekkor elengedte a műanyag üveget és a lába felé kapott. Még szerencse, hogy nadrág volt rajta. A másik barátnőm férjénél a hátizsák cipzárját kezdte kibontani, egy másik túrista zavarta el a makákót.

De készült Zsoltiról egy jó kép, olyan, mintha simogatná a majmócát.

Egy tenger melletti bárban kötöttünk ki, ahonnan megnéztük a naplementét, és a vizet is közelebbről. Úgy döntöttünk, hogy nem túl bizalomgerjesztő, apály volt, sok 10 métert kellett besétálni, a víz színe és a meder alja sem tetszett.

Elindultunk visszafelé.

Közben percekig néztük a tűzzsonglőröket:

Ilyen a főutca este:

Kb. félúton jártunk, amikor találtunk egy éttermet, ahol megvacsoráztunk. Az étterem legjobb helyét kaptuk egy erkélyen, ahol csak mi voltunk.Visszasétáltunk a szállodába, holnap korán kelünk, mert kirándulni megyünk.