2026. 02. 05. Csütörtök

Jelentem, jól vagyok! Nincs lázam, kialudtam a gyomorrontást, vagy vírust, vagy akármit.

A mai délelőtt nyugis lesz, 1 órára jönnek értünk, hogy a hajóhoz vigyenek.

Megjött az autónk, hát ez volt a legkevésbé átalakított autó, amivel eddig közlekedtünk.

Ez már jobb szervezésnek ígérkezett, kedvesebbek is voltak a vezetők. A mai délután a 7 sziget túrára jelentkeztünk.

Karszalagot kaptunk, a „kékeket” 2 hajóra terelték, így a mi hajónkon 18-an voltunk. A vezetőnk nagyon talpraesett, aranyos volt, sokat beszélt, ő is jól érezte magát. (Legalábbis úgy látszott, nemcsak munkának tekintette az egész délutánt, estét.)

Először Railayre mentünk. Ez bár félsziget és nem sziget, de csak hajóval megközelíthető. Ezen a parton nincs semmilyen motoros gépjármű, szép partszakasz, mindkét végén magas és látványos sziklafal határolja. A part középső részén kötnek ki a hajók.

Sok-sok kikötött hajó, fehér homokos tengerpart, körben hegyek fogadtak minket.

Sajnos, összesen 20 percet kaptunk, ez a „sziget” ettől sokkal többet tud. A kikötőből egy öbölbe sétáltunk át.

Ez a hely a sziklamászók kedvence, itt volt a bemelegítés.

Itt pedig már az előadás.

Elképesztő sziklaboltozat alatt fut a járda, hogy aztán kibukkanjon a Phra Nang beach-nél.

A sétány (nálunk inkább futány) elején makákókkal is lehet találkozni.

Phra Nang beach

Ez a strand a nevét a barlangban található szent Buddha képről kapta. A homok itt fehér és puha.

Phra Nang Cave

Itt volt egy fallosz szentély, vagyis kettő, egymás melletti barlang képződményekben, ahova faragott fa-kukikat hoznak azok a nők vagy párok, akik gyereket szeretnének, de nem jön össze nekik. Tele volt különböző méretű, formájú és színű faragott fával. Néhányan imádkoztak és gyertyát gyújtottak.

Sajnos, mire ideértünk, már csak 8 percünk volt a visszaérkezésig, így csak kutyafuttában néztünk szét a parton. Azért egy varánusszal csak meg ismerkedtem

Ahogy visszaért a csoport, már indultunk is.

Koh Tup – biztosan mindenki látott már olyan fotót, ahol két szigetet a tengerben egy keskeny kis homokpad köt össze. A sziget felé közeledve hirtelen a türkizkék vízből hófehér homokbucka tűnik fel.

Mivel éppen apály volt, simán átsétáltunk a másik szigetre, ahol fürödni is lehetett.

A Csirke-sziget következett. Ez nem is igazán sziget, csak egy érdekes formájú sziklaképződmény. Fotózkodtunk párokban, majd sznorkelezni lehetett a közelében.

Átmentünk Koh Poda sziget közelébe, ahol a sziklák előtt lehetett merülni.

Koh Poda – Talán a legszebb tengerparttal rendelkező sziget. A tenger szinte kristálytiszta, a partja fehér homokos. Itt volt a vacsora is.

Majd innen néztük az egyáltalán nem giccses naplementét.

Ahogy lement a Nap, a túristák eltűntek, kiürült a part. Mi is elindultunk az utolsó programponthoz, a világító planktonok megnézéséhez.

Ilyesmire számítottam:

Vagy ilyenre:

Ezt láttuk, illetve nem láttuk:

Hamarosan visszaértünk Ao Nangba.

Ismét kocsikra ültettek minket és hamarosan a szállodában voltunk.

Ez egy jó nap volt!