2026. 02. 06. Péntek

Reggeli után a szálloda transzferével lementünk a kikötőbe, vettünk 1-1 jegyet a bkv-s longtailboat-ra, és Railay beach-re hajóztunk.

Hát ez már nem az az ellátás volt, mint amit a hajósembereknél eddig megszoktunk. Meg se kíséreltek segíteni a beszállásnál, kiszállásnál. Dagály volt, rögtön combig vizes lett a nadrágom, imbolygott a hajó rendesen és a lépcső is nagyon kényelmetlen volt mezítláb. Amint megtelt a hajó, azon nyomban indult is.

Hamarosan felbőgött a ladik végére barkácsolt teherautó-motor, és a járgány nagy robajjal nekivágott a hullámoknak.

Nagyjából tíz perc kellett, hogy megkerüljük azt a hegyet, ami miatt nem lehet közúton megközelíteni ezt a partszakaszt.

Mindegy, szerencsésen odaértünk a félszigetre. Most nem abba a kikötőbe mentünk, mint tegnap.

Még viszonylag korán volt, amikor megérkeztünk, de mire a kávézással végeztünk, alig maradt szabad hely az árnyékos részen.

Szinte azonnal a tengerbe vetettük magunkat. Nem volt olyan szép a víz és a part mint tegnap, de a tenger meleg volt, a környezet pedig pazar.

Majdnem egy órán keresztül voltunk a vízben. Mire kijöttünk, a dagály lassan elérte a törülközőinket. Összepakoltunk és elindultunk megkeresni a tegnapi partot.

Ehhez először a szállodasoron kell keresztülmenni. Egyik-másik szállodában/apartmanban azért ellaktam volna.

Átértünk a másik partra, és a már ismert úton átsétáltunk a Phra Nang beach-re.

Útközben megálltunk majmokat és hegymászókat nézni.

Megérkeztünk a partra, ahol elég sokan voltak, de az emberek állandóan cserélődtek. Ahogy jöttek a kirándulóhajók, hirtelen sok ember lett, de ezek néhány perc múlva mentek is, jött a következő csapat. Letelepedtünk a kövekre és irány az igazán gyönyörű tenger.

Kicsit nézelődünk még a szent barlangoknál, tegnap alig volt időnk rendesen megnézni őket.

Nézegettük még a hegymászókat és a majmokat, amik már nem hogy nem félnek az emberektől, hanem teljesen szocializálódtak, kényelmesen sétálgatnak az emberek között, odamennek a hűtőtáskákhoz, kinyitják és ha a tulajdonos nincs résen, ki is veszik, ami kell nekik. Láttam majmot üvegből inni, jégkrémet, csokit kibontani.

Kezdtünk éhesek lenni, így felkerekedtünk, vissza a korábbi partra. Útközben a fán 2 tukánt is láttunk.

Megebédeltünk, végigsétáltunk a félsziget bulinegyedén, majd hamarosan már a hajón is voltunk.

4 óra előtt pár perccel az Ao Nang-i kikötőben voltunk, és pár perc várakozás után jött is a tuk-tuk, hogy visszavigyen bennünket a szállodába.

Kis pihenő következett vacsoráig, amire már nagyon szükségem volt.

Vacsora után összepakoltunk, holnap repülünk Chiang Mai-ba, búcsút veszünk jó időre a tengertől. Nagyon fog hiányozni! Azért ez a meleg tengervíz pótolhatatlan! De akkor is Vietnám! Nálam még mindig ez az ország a nyerő.