Elérkezett a nyaralás vége, innentől már hazafelé indulunk. Jó volt, de kicsit hosszúnak tűnik. Elfáradtam(unk). Annyi sok élmény volt, hogyha nem lenne ez a „napló” nem is biztos, hogy hirtelen minden várost, minden látnivalót fel tudnék sorolni. Nagyon sok élmény ért minket, rosszat nem is nagyon tudnék felsorolni, jót annál többet.

Ma még kirándulunk egyet a repülésig, este pedig már Saigonban leszünk.

A reggeli:

3-ra kértük a taxit a reptérre, megszokott Grab-sofőrünk  a Suoi vízeséshez vitt minket. Bár száraz időszak van, reméltük, hogy valami vizet csak látunk. Víz nem volt, de egy nagyon szép park volt, sok-sok virággal, fával, állatok, őslakos emberek "szobraival".

Nagyon érdekes volt. Voltak ősi kunyhók, "maori" házak, tele fafaragásokkal, fantasztikus fabútorokkal.

Zsolti megmentett az oroszlánok támadásától, de kiderült, hogy nem is voltak annyira veszélyesek:

Ennyi színben bougenvilleát/papírvirágot (mint Vi-től annak idején megtudtuk) még sehol sem láttam. A szivárvány minden színében előfordult.

Más sem csináltam, csak a növényhatározóval keresgéltem.

Felmentünk egy darabig a vízesés (helye) felé, de mivel víz még csak nem is csordogált, feladtuk, és visszafordultunk.

Sofőrünk lelkiismeretesen értünk jött, egy Ham Ninh nevű halászfaluba vitt minket, ahol megebédeltünk. Az étterem érdekes volt, a bejáratnál egy halpiac volt, ládákban, akváriumokban volt a sokféle hal, meg lehetett őket venni és elvinni, vagy a szakáccsal elkészíttetni.

Beljebb mentünk, cölöpökön álló étterembe kerültünk, egyik „terem” követte a másikat. Minden oldalról nyitott volt, csak a teteje volt zárt. A levegő jól járt benne, de a tűző nap nem ért minket. Csak az a sok szemét ne lett volna. A nagyméretű csigák, kagylók mellett ott volt minden, ami egy étteremben előfordulhat: műanyagkanál, sörösdoboz, szatyrok tömkelege.

Hát, vagy nem voltunk éhesek, vagy rosszul választottunk, (illetve mást hoztak ki, nem azt amit rendeltünk), de nem sokat ettünk. (Még képet sem csináltam 😀)

Ebéd után visszamentünk Duong Dongba, kiszálltunk Grabos autónkból, elbúcsúztunk kedves sofőrünktől és egy kávézót kerestünk, ahol jó kávét lehet inni. A hőségben  végre találtunk egy "európai"-nak látszó kávézót. 
Az eddigi második legjobb kávét, és a legjobb banános kávét ittam (ez volt az első banános :)).

Visszamentünk a szállodához, 2 perc sem telt el, már jöttek is a taxik. 15 perc múlva a reptéren is voltunk. Egy házaspárral mi gyorsan átestünk a becsekkoláson és a biztonsági átvilágításon, de a másik baráti házaspár nem volt ilyen szerencsés: a biztonsági átvilágítás előtti ellenőrzésen (miután már meg van a beszállókártya) az első alkalommal az útlevelet nézik át, a következő ablaknál az útlevelet összevetik a beszállókártyán lévő adatokkal, majd ha minden stimmel, jön maga a kézicsomag- és a személy-átvilágosítás. Szóval a beszállókártya birtokában, az útlevélellenőrzésen átesve, barátnőméket minden magyarázat nélkül visszaküldték a csekkoló-pontra. Csak annyit mondtak nekik, hogy a csomaggal van baj. Kiderült, hogy egy powerbank bennemaradt a feladott bőröndükben, ezt vették észre, és ezért nem engedték tovább őket. Szerencsére mindent simán elintéztek és csak 15 percet kellett rájuk várni. (Nem mintha nem lett volna időnk, 75 perc múlva indult a gépünk).

Alig 1 óra múlva már Saigon felett jártunk. A repülőtér gyakorlatilag bent van a városban. 

A kiszállás után kezdődtek a nehézségek. Szállodánk (annak ellenére, hogy a honlapja alapján van reptéri transzfer szolgáltatása), nem küldött értünk sofőrt és az e-mailre sem válaszolt, ezért  Grab autót kellett szereznünk. Ráadásul kettőt, mert egy 7 személyes autóba a csomagokkal együtt nem férünk be. Az első sofőrrel nem tudtunk zöld ágra vergődni, hiába mentünk oda az általa megadott helyre nem volt ott, és nem is akart oda jönni, ahol mi voltunk. Lemondtuk, jött a második sofőr. Hosszú ideig tartott, mire rájöttünk, hogy a Grab autók a reptér parkolójába jöhetnek csak be, az érkezési/indulási  részre nem. Ráadásul a parkoló részei valami hihetetlen értelmetlenséggel vannak elnevezve. Vannak sorok, vannak oszlopok, mind ugyanúgy betű/szám megnevezéssel. Hiába adta meg a sofőr, hogy a D5 sor D1 oszlopánál vár, egyszerűen nem találtuk. Így, mire megtaláltuk egymást és elmagyaráztuk neki, hogy kell még egy autó, közel 1 óra telt el mire az általa hívott másik autóval együtt elindultunk. (Mi nem tudtunk másik autót rendelni, mert csak 1 telefonon volt meg az alkalmazás, és amíg a szolgáltatás véget nem ér, nem lehet újat kezdeményezni.) De végül itt voltunk a szállodánknál. 

A szoba rettenetes olyan szempontból, hogy nincs rajta ablak, nagyon pici, szerencse, hogy csak 2 éjszakát töltünk itt. 

Éhesek voltunk, elindultunk vacsorázni. A taxival idefelé elmentünk a foodstreet mellett, így oda mentünk. 

Ez egy elég érdekes hely, gyakorlatilag csak külföldieket láttunk. Egy piac-szerű építmény, tele kis üzletekkel, egyikben ilyen étel, a másikban olyan, a harmadikban italok, a negyedikben gyümölcsök, szóval minden, amire az éhes embernek szüksége lehet. Leves kértünk és rizstésztába tekert rákot, zöldségeket. 

Mire megettünk mindent, elmúlt 10 óra, így visszajöttünk a szállodába.

Holnap az őserdőbe megyünk, majmokat, krokodilokat, mangróve fákat nézni.