2026. 02. 09. Hétfő
Reggeli után indultunk is Chiang Rai felé. Hosszú, mintegy 3 órás utazás várt ránk. Az első megállónk Mae Kachanban volt.
Mae Kachan egy népszerű pihenőhely és természeti látványosság Chiang Mai és Chiang Rai között félúton. A melegvizes forrásairól ismert. A források vize elérheti a 90°C-ot, így a látogatók kis kosarakban tyúk- vagy fürjtojásokat főzhetnek bennük.Vannak kijelölt, alacsonyabb hőmérsékletű medencék, ahol a fáradt utazók megmárthatják a lábukat.Az út mentén látványos, magasba szökő vízsugarak láthatóak, amelyek kiváló fotótémát nyújtanak.
Kiszállás után megnéztük a tojást főző túristákat,
a pöfögve fejtörő gejzíreket
Megkóstoltunk egy új gyümölcsöt is a perui földi cseresznyét. Az íze engem a kissé éretlen ropogós cseresznyére emlékeztetett.
Aztán egy olyan kávézóba mentünk, ahol kávézás közben a forró vízben lehetett lábat áztatni.
Továbbutaztunk a Fehér templom, Wat Rong Khun felé, ami még mindig építés alatt áll, kb 2040-re fog elkészülni.
A Wat Rong Khun, ismertebb nevén a Fehér Templom, Csiangraj legikonikusabb látnivalója. Ez a kortárs buddhista műalkotás Chalermchai Kositpipat thai művész víziója alapján épül 1997 óta.
Hátulról mentünk előre, a fő attrakciót, a templomot utoljára hagyva. Láttunk közben egy fát, úgy hívják, hogy ágyúgolyó fa. Nagyon érdekes több szempontból is. Egyszerre van rajta jelen a virág, a termés-kezdemény és a kifejlett termés, másrészt ez nagyon fontos és szent növénye a thai buddhizmusnak: ebbe a fába kapaszkodva hozta a világra Buddha anyja a kis Buddhát.
Először egy barlangba (Cave of Art) mentünk be, ami mindazt a rosszat ábrázolta, ami az embereket fenyegeti/fenyegette.
Cave of Art (Művészeti Barlang), amelyet Chalermchai Kositpipat thai művész álmodott meg. Egy spirituális utazást mutat be a „Szenvedés Birodalmából” (pokol) a „Boldogság Birodalmába” (mennyország). A barlang belsejét bonyolult stukkószobrok, cseppkő-formációk és dinamikus fényhatások díszítik, amelyek misztikus, néha hátborzongató hangulatot árasztanak. A művész stílusához híven a barlangban modern popkulturális utalások is felfedezhetők a buddhista szimbolika mellett.
Már a külseje is érdekes volt:
A belsejében érdekes volt együtt látni Alient, a Karib-tenger kalózaiból a szörnyet a covidot okozó vírussal.
De volt ott minden, ami félelmetes lehet. A barlang másik fele már a megbékélés helyszíne.
Sétáltunk a templom udvaron, harangokat kongattunk meg, a felajánlások fáját , majd folyosóját néztük.
Elhaladtunk egy aranyépület mellett is.
A komplexum területén található egy díszes arany épület is, amely meglepő módon a templom nyilvános mellékhelyisége.
Egyre közeledtünk a cukormázas templom felé, ami úgy csillogott a napfényben, hogy teljesen elvakította az embert. Tényleg csak találomra fotóztunk, semmit sem láttunk.
A vakító fehér szín Buddha tisztaságát, a falakba épített tükördarabkák pedig a bölcsességét jelképezik.
A templomhoz vezető híd alatt több száz kinyúló kéz látható, amelyek a vágyakat és a poklot szimbolizálják.
A templomba vezető hidacska közlekedési dugót okozott, mindenki ott akart fényképezkedni. (Persze hogy mi is!)
Belül a hagyományos vallási jelenetek mellett popkulturális ikonok is feltűnnek, mint például Neo (Mátrix), Pikachu vagy Superman, emlékeztetve a látogatókat a jó és a rossz örök harcára a modern világban.
A templom belsejében nem lehetett fotózni. (De azért találtam 1-2 képet a neten.)
Körbejártuk a templomot, rengeteg képet készítettünk.
Aztán elindultunk ebédelni. Először még egész jó úton haladtunk, de aztán egyre rosszabb lett az út állapota. Megérkeztünk egy folyóparti étteremhez.
Lehetett volna a folyóban lévő asztalhoz is ülni, de nem vállaltuk be. Ismét egy új ételt kóstoltunk meg, ennek nem jegyeztem meg a nevét. Nem volt rossz, valami pad thai féle.
A következő program a dzsungeltúra volt. Egy vízeséshez mentünk fel.
A Khun Korn-vízesés (Namtok Khun Kon) Chiang Rai tartomány legmagasabb és legimpozánsabb vízesése, amely mintegy 70 méter magasból zúdul alá. A vízesés a Khun Korn Forest Park területén található, és népszerű úti cél a természetkedvelők és a túrázók körében.
A parkolótól egy jól jelzett, kb. 1,4 km-es (oda-vissza 3 km) ösvény vezet a vízeséshez, amely bambuszerdőkön és trópusi dzsungelen halad át. A séta nagyjából 30 percet vesz igénybe.A vízesés közelében erős permetre és szélre kell számítani.
A zuhatag lábánál található medencében engedélyezett a fürdés, bár a víz nagyon hideg, és a meder köves, egyenetlen.
Az út mentén számos pillangó, madár és különleges növény, például orchideák figyelhetők meg.
Az út nem lett volna hosszú, 1,5 km volt csak, igaz ez részben felfelé. Ami nagyon fárasztóvá tette az az iszonyú magas páratartalom volt. Csorgott rólunk a víz, mindenünk átnedvesedett.Láttunk útközben mindenféle fát, zömmel bambuszt, de sok volt a vadbanánfa is.
Szerencsére az erdő jellemző állatával a bambuszkígyóval nem akadtunk össze.
Tiszta felüdülés volt, mire elértük a 70 m magas vízesést és a vízpermet megcsapott minket.
Fényképezkedtünk, néztük a fürdőzőket, míg Gábor megmártózott a vízben.
Zsolti is lement, a lábát beledugta a vízbe, azt mondta hideg volt a víz.
Mentünk vissza a parkolóba, míg felfelé menet elég kevés emberrel találkoztunk, addig most folyton félre kellett állnunk, annyian mentek felfelé.
Útközben egy kisebb zápor is elkapott minket, de olyan sűrű volt felettünk a lombsátor, hogy meg sem éreztük, hogy esik.
Másik úton, a patakon többször átkelve mentünk. 3 fatörzs volt a víz fölé fektetve, amire hasított bambuszból lépcsőt szőnyeg volt rögzítve, így biztosítva a biztonságos átkelést.
Indultunk a mai nap utolsó állomása, a Kék templom, a Wat Rong Suea Ten felé.
A Wat Rong Suea Ten (vagy „Kék Templom”) Chiang Rai egyik leglátványosabb, modern buddhista temploma, amely intenzív zafírkék és arany díszítéséről ismert. Egy közel 100 éve elhagyatott templom romjaira épült. A nevének jelentése: „A táncoló tigris háza”, utalva az egykor a környéken élő tigrisekre. Alkotója a Fehér Templom megalkotójának tanítványa volt. A stílus a kortárs thai művészetet ötvözi a hagyományos buddhista szimbolikával. A fő csarnokban egy hatalmas, 6,5 méter magas fehér porcelán Buddha-szobor található, amelynek fejében szent ereklyéket őriznek. A bejáratot két monumentális naga (kígyóisten) szobor őrzi.
Míg a Fehér templomban minden fehér, itt minden kék volt. A templomot őrző szobrok,
A templom kívül
és belül:
A falakon Buddha életével ismerkedhettünk.
Amíg a cipőnket vettük fel, éppen kezdett lemenni a nap.
Még megnéztük a templom mögött lévő épületeket és a hátsó kaput is.
Közben ismét egy új csemegét próbáltunk ki: kókuszfagyi ķék színű ragacsos rizzsel, és ettünk mini ananászt is.
Közben besötétedett, elindultunk a kocsi felé.
3 óra utazás várt ránk Chiang Mai-ig. 1/2 10-re értünk haza. Ma se mentünk vacsorázni.