2026. 02. 11. Szerda

Egész jól telt az éjszaka, hajnalban feleltem, de mire felkelt a nap, éppen elaludtam. Kora reggel, amikor még mindenki aludt,

elindultam a 2 helyi kutya társaságában sétálni. Megnéztem a kávéültetvényt, sajnos éppen termő bokrot nem láttam, csak virágzó növényt.

Felfedeztem viszont egy fóliasátrat. Gondoltam paradicsom, de egészen mást találtam. Még itt sem hagy a munka pihenni, hát nem kenderültetvény volt? Szép, kifejlett növények ágvég-kezdeménnyel.

Mire visszaértem, a többiek is lassan felkeltek. Megkóstoltuk a helyi kávét, majd nekiláttunk a kávépörkölés folyamatának.

Először a szárított kávébabot meg kell szabadítani a rátapadt maghéjtól. Ehhez egy bambuszcsőbe töltik a kávészemeket, majd egy bottal felülről ütögeted.

Utána széreléssel el kell távolítani a maghéjat a magoktól

A pörkölést egy fekete üstben, parázs felett végzik, folyamatos keverés mellett, amíg a szemek pattogni nem kezdenek.

A reggeli sok-sok gyümölcsből, paradicsomos, bazsalikomos lecsószerű, főtt tojást tartalmazó ételből és egy, a rizskoch-hoz hasonló ízű palacsintának nevezett süteményből állt. Valamilyen, gyógynövényes teát ittam hozzá.

Reggeli után Gáborral sétálni indultunk. Ananász, brokkoli, cukorborsó, kínai kel ültetvény mellett sétáltunk. A kenderes sátor másik felén a kávébabot szárították.

Aztán bevettük magunkat a sűrűbe. Fától-fáig kapaszkodva mentünk a patak medre mellett, majd toronyiránt felmásztunk a domboldalon az első ösvényig. Előtte éppen azt mesélte Gábor, hogy mennyi bambuszkígyó volt itt régebben. Hát remélem ez tényleg múlt idő, mindenesetre most nem találkoztunk velük.

Végül a vízesésnél lyukadtunk ki. Jó kis séta volt!

Kávét pörköltettünk hazavinni

majd kocsiba ültünk, Zsolti és Gabi a platón feküdtek.

Ismét az úttalan utak jöttek. Én ültem középen, így hol jobbra borultam, hol balra. Megálltunk megnézni a környéket:

Útközben ismerkedtünk a helyi élővilággal és a tűzőrséggel. Itt fent tartózkodnak a hegyen, s ha valahol füstöt látnak, riasztják a völgyben lévő tűzoltókat.

Egy teafa ültetvényt akartunk megnézni, de aztán egy eper ültetvény lett belőle. Annyira rossz és meredek volt az út, hogy leálltunk az út szélén és gyalog mentünk tovább.Bármerre néztünk, mindenütt eper ágyások voltak. Olyan volt a domboldalon, mintha be lenne csomagolva. És bizonyos mértékig be is volt. Hatalmas, de még zöld eperszemek, egészséges friss levekekkel. Emberek voltak a domboldalon, tartott a szüret.

Volt egy épület, amelyben a leszedett szemek osztályozása folyt szín és méret szerint. Elég sok zölden leszedett szem is volt, ezeket lehet, hogy külföldre viszik, addigra beérik.

Kaptunk egy kisvödör epret kóstolni, olyan édes volt az íze, mint a méz.

Felsétáltunk a hegyre teaültetvényt keresve a tűző napsütésben. Gábor még fel akart menni egy domboldallal magasabbra, de nem vállaltuk be, leszavaztuk, visszamentünk a kocsihoz.

Úgy elment az idő, hogy a Doi Inthanon-hegyi ikerpagoda megnézése elmaradt. Pedig a képek alapján jól néz ki. Helyette egy elefánt-menhelyre mentünk ebédelni.

Ez a hely egy folyóparton van, ahol bamboo-raftingolás is folyik. Egy függőhídon lehet a helyet megközelíteni. Ahogy többen rámentünk, az egész kezdett bemozogni. Később láttuk, hogy többen kapaszkodva mertek csak átmenni rajta.

Az elefántokat éppen akkor etették, amikor odaértünk.

Később fürdetést is néztünk.

Sétaltatták az elefántokat, volt amelyikre a mahutja is felült.

Györgyivel megállapítottuk, hogy az a hely, ahol mi voltunk elefánt-fürdetésen, sokkal „emberibb” volt az elefántok számára. Nem volt kötél a nyakukba, nem kellett vezényszóra produkálniuk magukat. Ezek az elefántok egyszerre feküdtek le a vízbe, utasításra fröcskölték le a sikongató lányokat. Gábor mondta, hogy ezeket az állatokat, ha nincs látogató, leláncolva tartják.

De az étterem tényleg jó volt. Ültünk az asztalnál és néztük a raftingolókat, a sétáló elefántokat, a hídon átjövő embereket. Minden látnivaló ott volt!

Ebéd után visszajöttünk Chiang Mai-ba és felmentünk a Doi Suthep-hegyre.

Doi Suthep-hegy

Ez a hegy Chiang Mai felett magasodik és a rajta található a Wat Phra That Doi Suthep templom. Ez Chiang Mai egyik legszentebb és leglátványosabb temploma, amely több mint 1000 méteres magasságban található a hegyoldalon. A templomot 1383-ban alapították egy fehér elefánt legendája alapján, amely egy szent ereklyét cipelt fel a hegyre, majd ott háromszor trombitált és elpusztult – ez jelölte ki a templom helyét.

Főbb látnivalók: Egy hatalmas, aranyozott csedí (sztúpa), díszes falfestmények és a híres, 306 lépcsőfokból álló Naga (kígyó) lépcsősor.

Kilátás: A templom teraszáról lélegzetelállító panoráma nyílik az egész városra.

Leparkoltunk, majd a könnyebb utat választottuk a lépcsőmászás helyett: fogaskerekűvel mentünk fel a templomhoz

Először a késő délutáni panorámát néztük meg.

A templom udvara:

A belső udvar:

A templom területén nagyon sok érdekes dologgal ismerkedtünk Gábort követve.

A kínai jóslással megtudtam, hogy boldog leszek gondok és szenvedés nélkül, felépültem a betegségből. A szeretőm jó és becsületes hozzám. (Egyértelműen nem férj van írva 😀!)

A Chiang Mai-i Wat Phra That Doi Suthep templomban a kínai eredetű jóslási forma, a Siam Si (vagy Kau Cim, kínaiul: fortune sticks) széles körben elérhető és népszerű rituálé. 

Hogyan működik a jóslás? Ez a hagyományos módszer bambuszpálcák rázásán alapul, amely segít útmutatást kapni az élet fontos kérdéseiben (karrier, egészség, szerelmi élet):

Imádság: Mielőtt elkezdené, érdemes térdelve egy rövid imát vagy felajánlást tenni a Buddha-szobor előtt.

Pálcák rázása: Vegyen a kezébe egy számozott pálcákkal teli bambuszhengert, és tartsa maga előtt döntve. Addig rázza óvatosan, amíg pontosan egy pálca ki nem esik a tartóból.

A szám azonosítása: Jegyezze meg a kiesett pálcán lévő számot.

A válasz kikeresése: A templom falán vagy egy közeli polcon találhatók a számokhoz tartozó papírlapok. Keresse meg a pálca számának megfelelő papírt, amely tartalmazza a jóslatot.

Nyelv: A Doi Suthep templomban a jóslatok általában thai és angol nyelven is olvashatók.

Értelmezés: Ha a kapott válasz rejtélyes, a templomban tartózkodó szerzetesek vagy helyi segítők segíthetnek a mélyebb értelmezésben. 

Ezután egy szerzetestől áldást és egy megszentelt karkötőt kaptam.

A chiang mai-i Wat Phra That Doi Suthep templomban kapott karkötő egy szent pamutszál, amit Sai Sin-nek neveznek. Ez a buddhista hagyomány egyik legfontosabb jelképe Thaiföldön, amely a védelmet, a jó szerencsét és az áldást szimbolizálja. 

A karkötő jelentése és szertartása

Áldás és védelem: A szerzetesek a karkötőt kántálás (mantrázás) közben kötik fel, ezzel átadva a szellemi energiát és védelmet a viselőjének.

Szín: Leggyakrabban fehér, ami a tisztaságot és a spiritualitást jelképezi. Néha piros vagy sárga szálat is használnak, amelyek a szeretetet vaugy a sikert szimbolizálhatják.

Kapcsolódás: A szál szimbolikusan összeköti a viselőjét a közösséggel, a szerzetesekkel és a Buddhával. 

Hogyan kaphatod meg?

A templom belső udvarán, az arany chedi (sztúpa) mögötti pavilonokban általában ül egy szerzetes, akihez bárki odatérdelhet. 

Térdelj le a szerzetes elé (a lábaidat ne mutasd felé, húzd magad alá).

A szerzetes imát mond, esetleg szentelt vizet hint rád, majd felköti a karkötőt a csuklódra (férfiaknak a jobb, nőknek a bal csuklóra szokás, de ez változhat).

Etikett: A szerzetesek nem érhetnek nőkhöz, így nők esetében a szálat gyakran csak ráejtik a csuklóra, vagy nagyon óvatosan kötik meg.

Adomány: A szertartás után illik egy kis összeget (általában 20-100 bátot) a kihelyezett adománygyűjtő dobozba tenni. 

Meddig kell hordani?

A hagyomány szerint a karkötőt legalább 3 napig nem szabad levenni. Sokan addig hordják, amíg magától el nem kopik és le nem esik, mert úgy tartják, az áldás addig kíséri őket. Ha le kell venned, ne vágd el ollóval, hanem próbáld meg kibogozni vagy hagyd, hogy magától lejöjjön. 

Ezután körbementünk a chedi körül.

Közben folyt a szertartás a templomban, ahol a szerzetesek hangosan kántáltak. Érdekes kontraszt volt a szerzetes ruhában imát mormoló szerzetes, kezében a mobiltelefonnal.

A templom előtt különböző megjelenésű Buddha szobrok voltak.

A thai buddhista hagyományban a hét minden napjához egy-egy meghatározott Buddha-póz (Pang), szín és jelentéstartalom kapcsolódik.

A helyiek számára kiemelt jelentősége van a születésnapjukhoz tartozó figurának, amely előtt a templomokban szerencséért és áldásért imádkoznak. 

Vasárnap Piros Nap (Szurja) Bátorság, bölcsesség és tisztelet.

Hétfő Sárga Hold (Csandra) Egyenlőség, boldogság és nyugalom.

Kedd Rózsaszín Mars (Mangala) Becsületesség, lojalitás és belső erő.

Szerda Zöld Merkúr (Budha) Növekedés, igazságosság és harmónia.

Csütörtök Narancs Jupiter (Brihaszpati) Remény, tudás és tanítás.

Péntek Kék Vénusz (Sukra) Megbocsátás, béke és spiritualitás.

Szombat Lila / Barna Szaturnusz (Sani) Fegyelem, reziliencia vagy szomorúság.

Mindenki megkereste a születésnapjára megfelelő Buddha-pózt.

Aztán egy végtelen textil-tekercsen üzenetet hagyhattunk.

Sétáltunk még a templom-együttes körül,

közben besötétedett, így gyönyörű volt a kilátás a kivilágított városra.

A lépcsőn sétáltunk lefelé.

Jól elfáradtunk ma is. Gábor visszavitt minket a szállodához, kifizettük, elbúcsúztunk tőle. Hátra volt még a becsekkolás a repülőre és a csomagolás. Holnap repülünk Bangkokba.