2026. 01. 22. Csütörtök

A reggeli a szálloda melletti bárban volt. Mint Vietnámban, most is eklektikus volt a reggelim. Elindultunk felfedezni a Sentosa-szigetet. Úgy határoztunk, busszal felmegyünk a Faber-hegyre és onnan kabinos felvonóval keresztül megyünk a városon, át a szigetre. A buszozás előtt megnéztük kívülről a Nemzeti Múzeumot.

A busszal szinte egész Szingapúrt bejártuk, átmentünk a Kínai és az Indiai negyeden, láttuk az angol kolonialista épületeket, a modern felhőkarcolókat, majd odaértünk végre a hegy lábához.

Megkezdődött a kiképzés: mintegy 200 lépcsőn kellett felmászni a felvonó állomásához. Megszenvedtük.

Az állomás előtt érdekes dolgot láttunk. Itt nem lakatokat tesznek a kerítésre, hanem kisebb-nagyobb harangocskák, csengők.

Hosszas tanakodás után egy elég drága, de több programot adó változat mellett döntöttünk. Üvegaljú kabinnal lemegyünk a szigetre, onnan egy másik felvonóval kimegyünk a tengerpartra, majd egy Sky-helix nevű látványossággal felülről megnézzük a szigetet, majd visszamegyünk a hegyre.

Fantasztikus volt ez az üvegaljú kabin.

Libegővel egészen a tengerpartig mentünk. Mezítláb sétáltunk a forró homokban, áztattuk a lábunkat a langyos tengerben, fantasztikus volt!

Aztán beültünk egy étterembe, életem egyik legfinomabb bruscetta-ját ettem, kipróbáltam egy új koktélt, az volt a neve, hogy chi-chi. Libegőztünk még egy kicsit, a vidámparknál volt a végállomás. Kiszállás nélkül visszafordultunk és mentünk a Skyhelix-hez.

75 m magasra megy fel a játék és amikor felér, 360 fokban körbefordul. Fentről az egész sziget látható. Az Universal stúdió, a vidámpark minden, sőt még Indonézia is. Szép volt, csak az ülés volt egy kicsit kényelmetlen.

Visszamentünk a kabinos felvonóval, de nem mentünk fel vele a hegyre, hanem kiszálltunk egy épület belsejében.

A következő megálló a Merlion volt, több buszmegállóval odébb. Egy kedves hölgy megszólított bennünket és egészen a buszmegállóig elkisért minket.

Néhány megálló múlva a Merlion parknál voltunk. A Merlion Szingapúr jelképe, egy oroszlán fejű, haltestű lény, amelynek a szájából víz folyik. Az öböl másik felén van a Marina Bay Sands Hotel, ami szintén Szingapúr jellemzői közé tartozik. Ott volt az Óriáskerék és egy, a sydney operaházat idéző épület, amiben múzeum működik.

Kisebb séta következett az öbölben, majd buszra szálltunk és a Marina Bay Sands hotelbe mentünk. Megvettük a belépőt a Skydesk-re. Amíg az időpontunkra vártunk, megnéztük belülről a szállodát. Sétáltunk a tornyok között, és megállapított, hogy bárhogy nézünk is ki, az ajtókat kinyitották előttünk, minden kérdésünkre udvariasan, mosolygósan válaszoltak, nem néztek ki minket.

A lifttel felmentünk az 56. emeletre, tetőterasz, teljes panoráma volt a városra, köztük az öbölre és a műfákra. Ezek ökofák, összegyűjtik az esővizet, napkollektorként működnek, tele vannak ültetve növényekkel. Majd megnézzük őket közelebbről.

Mivel elég fáradtak és éhesek, szomjasak voltunk, a parkban beültünk egy bisztró-szerű helyre. Miután mindenki evett-ivott és lassan besötétedett, elindultunk megnézni a fákat.

Gyönyörű volt! Kicsit furcsa volt Ázsiában a Carmiba Buranát, Strauss Kék Duna keringőjét, a Radeczky marsot vagy Offenbachtól a Kán-kánt hallgatni, de a állítólag ebben a hónapban Strauss (európai) zenék vannak.

Kicsit még sétáltunk, felmentünk egy gyalogos hídra is fényképezni.

A műsor után metróval visszajöttünk a szállodába, majd elkezdődött a nap fénypontja: regisztráció Malajziába. Hát nem ment könnyen. Kemény 2.5 -3 órába, fejenként 3 pálinkába, 1-1 sörbe, hangos anyázásba, kisebb-nagyobb idegbajba került, mire megkaptuk a beutazási engedélyt.

Aludni tértünk.