2026. 02. 19. Csütörtök

Ez egy hosszú napnak ígérkezett. Az éjféli indulás előtt még elmentünk megnézni a 2 legmesszebb lévő templomvárosokat: Koh Ker-t és Beng Malea-t.

Útközben megálltunk kávézni:

az útfelbontás nehezítette a haladást:

Végül odaértünk a park bejáratához. Végre láthattuk a maniókát is, amiről Vatey férje folyton beszél. Ők kasszavának hívják.

Koh Ker 2023 szeptembere óta az UNESCO Világörökség része. A 10. században (928–944 között) rövid ideig a Khmer Birodalom fővárosaként szolgált. A terület több mint 180 építményt foglal magában, amelyek közül sok még ma is a dzsungel mélyén rejtőzik.

A legjelentősebbek:

Prasat Thom: A komplexum központi eleme, egy hétlépcsős, 36 méter magas piramistemplom, amely stílusában inkább a maja piramisokra emlékeztet, mint a tipikus khmer építészetre. A tetejére falépcsőkön lehet feljutni, ahonnan kilátás nyílik az erdőre.

Prasat Pram: Egy lenyűgöző templom, amelyet teljesen befontak a fojtófüge gyökerei, hasonlóan a híres Ta Prohmhoz.

Prasat Chen: Az „Elefánt-templom”, amely korábban számos fontos szobornak adott otthont.

Sok templomrom mellett elmentünk:

Az első templom, ahol kiszálltunk, a Prasat Balang Cheung volt.

A Prasat Balang Cheung (vagy más néven Prasat Linga 2) egyike annak a négy (egyes források szerint öt) különleges szentélynek, amelyek hatalmas méretű Siva-lingák (termékenységi szimbólumok) befogadására épültek.

A templom legfőbb látványossága egy monumentális, egyetlen kőtömbből faragott linga, amely egy gazdagon díszített talpazaton nyugszik.

Ellentétben a környék több egyszerűbb szentélyével, a Prasat Balang Cheung falait és bejáratait rendkívül finom faragványok, díszes szemöldökfák és oszlopok ékesítik.

A linga talpazatát nyolc égtáj felé néző, faragott oroszlánfigura tartja, ami a királyi hatalmat és az isteni stabilitást jelképezi.

A 10. század elején, IV. Dzsajavarman uralkodása alatt épült homokkőből, az úgynevezett Koh Ker-stílusban.

Érdekessége, hogy a szentélynek nincs tetőzete. A kutatók szerint vagy befejezetlen maradt, vagy eredetileg romlandó anyagból (például fából) készült tető fedte, amely az évszázadok során elpusztult.

Vatey férje mesélt róla, hogy sokan jönnek ide imádkozni a gyermekáldásért.

Ők voltak az őrök:

A következő templom-együttest sajnos csak részben tudtam megnézni. Túl messze volt, és az út sem volt járható tolószékkel. A többiek szerint szép volt, a tetejéről messze el lehetett látni. A parkban és a park körül sok erdőtüzet láttak.

A Prasat Thom a kambodzsai Koh Ker régészeti lelőhely központi és legimpozánsabb építménye. Ez a monumentális templomkomplexum a 10. században (928–944 között) szolgált a Khmer Birodalom fővárosának állami templomaként.

A komplexum leglátványosabb része a Prasat Prang, egy 36 méter magas, hét szintből álló lépcsős piramis. Stílusa egyedülálló a khmer építészetben, mivel inkább a közép-amerikai maja piramisokra emlékeztet.

Eltérően a legtöbb khmer templomtól (mint pl. Angkor Vat), amelyek koncentrikus körökben épültek, a Prasat Thom egy 800 méter hosszú egyenes tengely mentén terül el.

Eredetileg Hindu állami templomként funkcionált, amelyet Siva istennek szenteltek.

A piramis tetején egykor egy hatalmas aranyozott linga állt.

Prasat Krahom: A komplexum bejáratánál található a „Vörös Templom”, amely vörös téglából épült és egykor monumentális szobroknak adott otthont.

Én csak ezt láttam.

Itt egy nem saját kép a piramistemplomról:

Mi addig a helyiekkel ismerkedtünk.

Itt ebédeltünk, egy valóban autentikus, zömében knerek által látogatott étteremben.

Az utolsó templom következett ebben a parkban. Ez is egy, a dzsungel által részben visszavett templom volt.

A Prasat Pram (vagy Pram-templom) egy 10. századi hindu szentély, nevének jelentése „öt templom”, utalva az öt téglaépítményre, amelyekből a komplexum áll.

A templom leginkább látványos, fojtófüge gyökerek által teljesen benőtt tornyairól ismert, ami az egyik legnépszerűbb fotóhelyszínné teszi a Koh Ker csoportban.

A szentély három négyzet alakú tégla toronyból áll, amelyek egy közös teraszon nyugszanak, előttük pedig két kisebb „könyvtár” épület található.

IV. Jayavarman király uralkodása alatt épült (928–941), amikor Koh Ker rövid ideig a Khmer Birodalom fővárosa volt.

Indultunk visszafelé, közben megálltunk Beng Mealea-nál.

A Beng Mealea (vagy Boeng Mealea) egy látványos, 12. századi hindu templom, amely leginkább arról ismert, hogy szinte teljesen érintetlenül hagyták a dzsungel közepén. Gyakran nevezik „Angkor Wat prototípusának” vagy „kéktervének”, mivel alaprajza és stílusa szinte azonos a híres főtemploméval, de annál valamivel kisebb.

Ellentétben a restaurált templomokkal, a Beng Mealea romokban hever; hatalmas fojtófüge gyökerek kígyóznak át a kőtömbökön, a természet pedig lassan visszahódítja az építményt.

A látogatók egy emelt fa pallórendszeren járhatják be a komplexumot, amely áthalad a leomlott galériák és belső udvarok felett, igazi „Indiana Jones” életérzést nyújtva.

A Beng Mealea templomot az 1112 és 1152 közötti időszakban, II. Szurjavarman király uralkodása alatt építették, és több fontos funkciót is betöltött a Khmer Birodalomban:

Elsődlegesen hindu szentélyként szolgált, amelyet Visnu istennek szenteltek. A templom belső udvarai, könyvtárai és galériái vallási szertartásoknak és rituáléknak adtak otthont.

Az épület elrendezése a hindu világképet tükrözte: a központi szentély a Meru-hegyet (az istenek lakhelyét), a körülötte lévő vizesárok pedig az ősóceánt szimbolizálta.

Stratégiai elhelyezkedése miatt fontos megálló volt az Angkor Watot és a Preah Khan Kompong Svay-t összekötő ősi királyi út mentén.

Katonai és ünnepi felvonulások ellenőrző pontjaként, valamint állami küldetések bázisaként is használták.

A templom körüli hatalmas vizesárok (baray) nemcsak vallási szimbólum volt, hanem a környék mezőgazdasági öntözőrendszerének is fontos részét képezte.

Kelet-nyugati és észak-déli útvonalak kereszteződésében feküdt, ahol a környező hegyekből származó árukat és a Tonle Sap-tó tengeri termékeit cserélték el.

Valószínűleg innen koordinálták az Angkor Vat építéséhez szükséges homokkő szállítását a közeli Phnom Kulen bányákból.

Egyes elméletek szerint a királyi udvar számára szolgálhatott vidéki pihenőhelyként a hűvösebb, hegyvidéki klíma közelében.

Itt sem tudtam sokmindent megnézni, az út minősége ezt nem tette lehetővé.

Nyílegyenes út vezetett az építményekhez.

Hazafelé megcsodálhattuk még a naplementét.

Siem Reap-ben kigyúltak az esti fények.

A szálloda megengedett egy gyors zuhanyt, így kissé felfrissülten vághattunk neki a közel 1 napos útnak.

Mi még nem biztos, hogy hazaérünk, a repülőjegyünk csak Dubaj-ig van meg. A biztosító azt írta ott majd átvehetjük a beszállókártyát (nem a repülőjegyet). Hát majd kiderül, hogy Pesten leszünk-e a csomagokkal együtt.