2026. 01. 23. Péntek

Reggeli után elindultunk a Marina Bay Gardenbe, ahol először a Forest Cloud dómot néztük meg. Itt a trópusi esőerdei növények mellett Jurassic world kiállítás is volt.

Már a belépésnél elkápráztatják az embereket: rögtön a hatalmas, 75 m magas vízesést láthatjuk. Óriási a páratartalom, eléggé hűvös van. A növények, virágok között itt-ott akármilyen dínók. Több közülük mozgott is, hangot is adott ki. Pl. T-Rex is.

Csak annyi mondhatok, hogy maximálisan megérte az árát, fantasztikus volt, egyszerűen profi.

Először felmentünk lifttel a vízesés tetejére, a vízesés mögé, majd egy kör alakú rámpán/függőhídon elindultunk lefelé.

Nagyon érdekes volt. Nem csak ahogy összeültették a növényeket, hanem a különböző kiállítások is. Csak kapkodtuk a fejünket. Voltak különböző dínótojások, meg lehetett nézni, milyen állat lesz belőle, miközben láthatók voltak a különböző életjelek (vérnyomás, EKG, mint egy sürgősségi osztályon). Lehetett volna fényképezkedni kis dínóval is.

Volt egy sötét szoba, a lábad alatt mintha víz lenne, bizonyos helyeken rálépve felfröccsent a víz, miközben különféle növények „nőttek” köréd az oldalfalon. (Most olvastam, az esőerdő ökoszisztémáját mutatta be.)

Olyan sok minden volt, hogy erősen gondolkodnom kell, mi mindent láttam. Volt még kristálypalota is cseppkövekkel, hatalmas, talán ametiszt kristályokkal. És hatalmas cseppkő-imitáció dzsungellal.

Aztán olyan szobák is, amelyek a filmre (filmekre) utaltak, rácsok között valami szörnyek, dínófejek, amelyeknek mozgott a szeme. Nem igazán vagyok otthon a Jurassic worldben, így nem tudom, mire utaltak.

Szóval fantasztikus volt. (Nem jut eszembe több szinonima.) Ezeken a képeken olyan orchidea van, amely csak nagyítóval látható.

Ezután átmentünk a Flower dómba. Nem mondom, hogy rossz volt, de messze elmaradt az előzőtől. Azért itt is voltak érdekes növények, különböző összeültetések, hatalmas fák. Az egész úgy van megcsinálva, hogy földrészenként, tájegységenként láthatók a jellemző növények. Érdekes volt szembetalálkozni a sok egzotikus növény között szederrel, ciklámennel, muskátlival, vagy tátikával.

Voltak szobrok is, Alice csodaországban, illetve Micimackó témakörben és csak úgy.

Volt egy tavaszi kiállítás is, kínai pagoda köré ültettek sok-sok virágot, zömmel dáliát, krizantémot. Mivel most a ló éve van, mindenütt lovak (szobrok) voltak feldíszítve.

Az egyetlen negatívum a borzasztó hideg volt. Teljesen átfagytam, mire kijöttünk.

Elfáradtunk, éhesek voltunk, így visszajöttünk a tegnapi bisztróba és megebédeltünk. Többen menüt kértek, amihez házi jegestea járt. Hát, egyszerűen szörnyű volt. Megkóstoltam, olyan íze volt, mintha vízzel hígították volna fel a ketchupot.

Elindulunk megnézni a csodafákat közelről, sőt fel is megyünk rájuk.

Most jöttünk le, hát valami csodás volt. 24 magasan voltunk, a „fák” törzsén végig növények, virágok. Több emelet magasan bromélia, többféle orchidea, s ami nekem a legmeglepőbb volt, bougainvillea. Hogy az hogy tudott odáig felmászni, nem tudom.

A park után a kínai negyedbe mentünk metróval. Itt ismét megtapasztalhattuk a szingapúriak segítőkészségét. Barátnőm ugyanis nem azzal a kártyával lépett ki, mint amivel belépett. Hamarosan segítségünkre siettek, megoldották a problémát. Bolt hátán bolt, tiszta kínai piac!

Rövid séta után egy étteremben kötöttünk ki, ahol a lányok kipróbálták a Singapore sling koktélt. Nem volt rosszabb, mint első este, pedig feleáron volt.

Bár a kínai negyedben voltunk, találtunk egy indiai templomot.

Megnéztük a kínai negyedet.

Majdnem mindannyian kipróbáltuk a duriánt. Ez egy olyan büdös gyümölcs, aminek a fogyasztása, szállítása szinte mindenütt tilos. Csak itt a negyedben lehet fogyasztani. Mentünk a szag után, aztán vettünk egy adagot. Csak kesztyűben lehet hozzányúlni, annyira ragaszkodó illatú. Nem tudnám megmondani milyen íze van, talán a fokhagymás dinnye áll hozzá a legközelebb. Az állaga nyúlós, krémszerű. Nem ehetetlen, de nem is lesz a kedvencem.

Metróval mentünk a Kis-India nevű negyedbe. Ismét egy újdonság. Eddig teljesen átlagos metrókocsikkal közkekedtünk, a Budapesti metróhoz képest az a különbség, hogy itt van a sínek előtt egy ajtóval ellátott kordon. Ezen a metrón nem voltak ülések és a tömeg is lényegesen nagyobb volt. (A hírdetést a metró oldalán láttuk.)

Kis-Indiának csak a szélét érintettük, engem nem igazán nyűgözött le.1-2 képet csináltunk, majd elindultunk a folyópartra, megnézni a fényjátékot.

Mire ideértünk csaknem besötétedett. Először a sétahajó állomásnál álltunk meg, de gyanús lett, hogy csak mi álldogálunk ott. Eljöttünk onnan. Itt most le tudtunk ülni, kérdés, hogy fogunk-e látni valamit.

Nem vártuk meg a végét, nem volt annyira szép, mint amit gondoltunk. A szökőkutak messze voltak, az eléálló hajóktól alig látszottak, a zene sem hallatszott. Erről a partról nem tudom, honnan lehetett volna jól látni. Ami érdekes volt, az a múzeum falán a fényfestés.

Sétáltunk a buszhoz a felhőkarcolók között, annyira picinek éreztem magam! Ami még feltűnt, hogy csövest, hajléktalant sehol sem láttunk, az épületek mindegyike vagy vadiúj, vagy pedig szépen fel van újítva. Romos épületet egyet láttam, de az is fel volt állványozva.

A kínai negyedbe jöttünk vacsorázni.Fáradtak, éhesek voltunk, így engedtünk az unszolásnak és majdnem az első étterembe be is mentünk. Sokan voltak, a pincérnő sem volt a helyzet magaslatán, így a főnöknek kellett beavatkozás, hogy megkapjam a boromat.Többé-kevésbé jó kajákat rendeltünk, az enyémet nem is tudtam megenni.

Vacsora után visszamentünk a szállásra.Holnap indulunk Kuala Lumpurba.