2026. 01. 25. Vasárnap

Hát ennek a szállodának kicsit komolyabb az étterme, mint a szingapúrinak. Akkora választék volt, hogy alig lehetett választani. A világ szinte minden étele ott volt. Ráadásul a kilátás is csodás volt.

Reggeli után befizettünk egy 10 órás városnéző útra, ami tartalmazza a Batu cave-et is, ami az egyik legfontosabb templom Malajziában. A program szerint minden fontos helyre megyünk, de legalábbis kívülről megnézzük.

Elindultunk megnézni a várost. A mi környékünk még elfogadható színvonalú,

de amilyen helyeken átmentünk! Itt már vannak koldusok, hajléktalanok, szegény negyed, bűz, mocsok, szeméthegyek. A képek nem adják vissza azokat a szagokat, nyomokat. Nem is nagyon fényképeztem.

Aztán beértünk végre a központba.

A River life nagyon szép. Itt van a Császári palota, és egy régi, festett ház.

Ezután kezdődött a kálvária. Kávét akartunk inni. Vasárnap ez szinte lehetetlen. Érzésünk szerint az indiai negyedben jártunk.

Nagy nehezen találtunk egy szállodát, ahol volt kávé, sör és kóla is. Vártuk-vártuk a személyzetet, de csak mintegy 15 perc várakozás után jött csak. Kicsit nehezen értette meg, mit kérünk, ezért én is kaptam kávét. Ha már kihozták, megittam. Cukor, tej nélkül.

Mentünk tovább a belvárosban.

Megkerestük Kuala Lumpur legrégebbi taoista templomát. Érdekes volt látni a szertartást. Ahogy mi keszűrtük abból, amit láttunk. Az emberek bemenetek a templomba, a megfelelő helyen feliratták a kívánságukat egy cédulára, azt megszentetették, majd a cédulát az udvaron egy égetőben elégették. Nagyon érdekes volt nézni őket.

Ezután a Petaling steetre mentünk, ami az egyik legfontosabb bevásárlóközpont hagyományos piaccal, üzletközpontokkal. Keresztülmentünk a piacon, vettünk 1-1 nadrágot, találkoztunk egy majomemberrel. Minden kapható, minden divatmárka, mindenfajta parfüm, óra. Nagyon jól esett mindhármunknak, amikor „young lady”-nek szólítottak minket.

Nem messze volt ide az Art street. Minden falfelület tele van festve, teljesen eklektikus témakörben. Vannak olyan falfestmények, amiket direkt a túristák miatt festettek, előttük paddal, székkel a jó fotó kedvéért. Össze-vissza fotóztuk egymást.

Jól elfáradtunk, pedig ugyanannyit kellett visszamenni, mint amennyit odafelé gyalogoltunk. Mire visszaértünk több, mint 10 km volt a lábunkban.

A szálloda közelében elkezdtünk éttermet keresni. Nem volt egyszerű, mindnek volt valamilyen baja. Végül majdnem ugyanoda ültünk be, mint tegnap este. Mindenki levest kért. Tom yun levest ettem rákkal és mindenféle egzotikus dologgal. Teljesen jó lett volna, ha nem lenne savanyú.

Kipróbáltuk a szálloda medencéjét, gyönyörködtünk a kilátásban.

Mielőtt elkezdtük a becsekkolást, megnéztük a szálloda bárját, s ha már ott voltunk koktéloztunk is.

A Phuketi repülőre való becsekkolás simán ment, s a Thaiföldi beutazási engedély is viszonylag gyorsan meg volt. Elindultunk vacsorázni egy, az ablakból kinézett étterembe.

Kiderült, hogy amit láttunk, az egy komplexum, ahol mindenfajta étterem, bár van. Mivel elég késő volt, korlátozottak voltak a lehetőségeink. Egy koreai étteremben kötöttünk ki. Választani lehetett a leves és a burgonyás palacsinta (hagymás lapcsánka/tócsni) között. A palacsinta jó volt, csak kevés. Aki kevest evett, az jól járt, mert finom és sok volt. Ami még rossz volt, az a légkondi. Nem lehetett kikapcsolni, közvetlenül ránk fújta a sarkvidéki levegőt. Végül takarókat kaptunk, hogy ne fázzunk.

Jöttünk vissza a szállodába, mert holnap korán kell kelni és reggelizni. Sűrű napunk lesz.