2026. 01. 28. Szerda

Korai ébredés volt, mert 1/4 8-ra jön a busz értünk. Gyorsan reggeliztünk is. A mai program a Similan-szigetek teljes ellátással.

Indulás előtt még gyors ismerkedés Gáborral. Kb. 20 perc alatt értünk a kikötőbe. Úticél szerint szétosztottak minket, a különböző csoportok különböző karkötőt kaptak. A programhoz járó reggeli kissé szegényes volt a szállodához képest, szinte mindenhez csak plusz pénzért lehetett hozzájutni.

A hajóra csak mezítláb lehetett felmenni, rögtön mentőmellényt vetettek fel velünk. 1.5 órát utaztunk, nagy sebességgel. A program szerint 4 szigetet érintettünk a 11-ből. Közben kaptunk vizet, üdítőt, fagyit, cukrot.

Az első szigeten kikötöttünk, lehetett fürdeni, vagy akár az árnyas fák alatt pihenni. A fákon denevérek csüngtek, az egyiket én is láttam.

Csodaszép tengerpart volt, világos krémszínű, púderszerű homokkal, világoskék színű vízzel. Csak ámultunk, de hamarosan a testmeleg vízben voltunk. Ki sem akartunk jönni.

40 percig fürödhettünk, aztán visszajött értünk a hajó és mentünk a második szigethez, ahol sznorkelezni lehetett. Sajnos szemüveg nélkül nem teljesen tudtam az egészet élvezni, de amit láttam, az nagyon szép volt, a többit majd megnézem képekről.

3 perc múlva voltunk a következő szigetnél. Itt is lehetett sznorkelezni, itt kicsit más volt az élővilág.

A fő szigetnél kötöttünk ki, itt volt az ebéd. Műanyag dobozokban kaptunk sült halat és csirkét, rizst, salátát és banánt. A kerítésen ki volt írva, hogy ne etesd a varánuszokat, és nem véletlenül. Néhány perc múlva megjelent egy nagyobb, majd nemsokára egy kisebb gyík. Olyan lassúak voltak, hogy simán lehetett őket fotózni. A körülöttünk lévő fákon varjak voltak, az üres asztaloknál keresték a maradék ételt. Néhány mókus is volt, bár én nem láttam őket.

Ebéd után fel lehetett menni a legmagasabb szikla tetején kialakított kilátóba. Nem volt könnyű túra, pedig „csak” 150 m volt, igaz, az majdnem függőlegesen. Gyökerek, fák, sziklák között kanyargott az út. Néha alig fértünk el a sziklák mellett. Nagyon meleg volt, a tetején teljes erejével sütött a nap. De megérte, mert az öböl a lábaink előtt hevert, a maga smaragdszínű vizével. A színe engem a Plitvicei tavak színére emlékeztetett. A hajó személyzetének egyik tagja lefényképezett minket, aztán elindultunk lefelé.

Alig vártuk, hogy a vízben lehessünk. Kerestünk egy kissé árnyékos helyet, ledobtuk a cuccokat, aztán irány a tenger. Kis pancsolás aztán jött a hajónk és indultunk vissza.

Jól elfáradtunk mire visszaértünk a kikötőbe. Még várt minket a vacsora, ahol megkóstoltam a ragacsos rizses mangót.

Már várt minket a reggeli sofőrünk, mi nem us figyeltük, reggel hányas számú kocsival jöttünk. Még szerencse, hogy ő megismert minket.

Zuhanyzás után jött Gábor, megbeszéltük a következő napi programokat, pézváltás után kifizettük neki az árát.

Sétáltunk még egy kicsit, majd mindenki aludni ment.