Ismét egy nagy szerelmem következik, a Meteorák. Nem tudom, van-e ilyen még a Földön, talán a Halong-öböl hasonló, de csak hasonló.

Ötödször vagyok a Meteoráknál, de még mindig nem tudom megunni. Hiába értünk oda nyitásra, már nagy volt a tömeg. Sok-sok lépcső vezetett fel a Metamorfózis kolostorhoz:

Sok minden változott az eltelt évek alatt: nem volt nyitva az etnográfiai múzeum, pedig ott nagyon érdekes kiállításra emlékszem. Például, hogy hogyan vettek részt a szerzetesek a háborúkban. Volt egy olyan rész is, ahol a kolostorban elhunyt szerzetesek koponyáit, illetve maradványait lehetett megnézni. Emlékeim szerint a koponya festve is voltak. Majd megkeresem a képet. Hát most semmi ilyen nem volt, 8 éve nincs nyitva ez a kiállítás.

Tömeg az volt, mindenhová sorbanállással lehetett bejutni. A templom nagyon szép volt, minden négyzetcentimétere festett volt. Képet sajnos nem lehetett készíteni nem emlékszem, hogy 20 éve még lehetett-e. Ezek a képek a templomon kívül készültek.

Néhány kép a kolostor belsejéről:

Zsolti akkor és most.

Ezen a nyíláson át közlekedtek a szerzetesek, mielőtt a 20-as években megépült a lépcső. A szerzetes bemászott egy kosárba, fentről pedig felhúzták. 20 éve mesélte az idegenvezetőnk, hogy a kötelet nem cserélték, addig használták, amíg el nem szakadt. Ha éppen egy szerzetes volt benne, akkor Isten dicsőségére halt meg.

Megnéztem egy másik kolostort is, ebben apácák laknak. Ez sokkal kisebb, mint az előző, de ugyanolyan magasan van, sok lépcsőt kellett megmászni, hogy bejuthassak. Láttam az apátnőt is és kiderült, hogy a látogatóknak bemutatott régi kolostorba lifttel tudnak az alul lévő új épületből felmenni az apácák.

A templom itt is tele volt festve (amit nem lehetett fényképezni), de sikerült egy gyönyörűen díszített cellát lefotóznom.

A kilátás innen is fantasztikus volt.

Visszafelé még megálltunk 2 kilátónál, a képek magukért beszélnek. Sose fogom megunni ezeket a hegyeket!

Akkor és most:

Szerintem semmit sem változtunk.

Hazafelé a Tempi-völgyén keresztül mentünk a tegnap felfedezett faluba, Stomióba. A település a tenger mellett van, az útról fentről lehet megközelíteni. Nagyon tetszik. Ilyen volt lefelé az út:

És ilyen a tengerpart:

Este ünnepeltünk: ma 40 éve, hogy megismerkedtünk Zsoltival.

Lassan véget ér a nyaralás, már csak a holnapi nap van hátra.