Ma reggel csak Zsoltival kettesben indultunk kirándulni. A terv egy világító-torony megnézése volt néhány kilométerre, de aztán kicsit több lett belőle.

Elindultunk a torony irányába, amikor megláttam, a Tempi-völgy táblát. Ismerős volt a név, így rákerestünk a neten, mi is van itt.

Röviden:

A görög Tempi községben található völgy tíz kilométer hosszú és helyenként mindössze 25 méter keskeny, közel 500 méter magas sziklákkal. A völgyön keresztül folyik a Pineios folyó az Égei-tenger felé. A szurdok történelmileg stratégiai útvonalat biztosított a hegyeken keresztül. Már a régi idők óta fontos útvonal vezetett át rajta, hiszen a völgyön át vezető út köti össze Észak Görögországot a Déli országrésszel. A völgy stratégiai fontosságú átjáró is volt, Görögország egyik kapuja észak felöl. A támadó seregek a történelem során mindig megkerülték, félve a keskeny és hosszú völgyön előre törni. A völgyben rengeteg forrás található, s mivel a környéken ritka a víz ezt az istenek ajándékának tekintették és a forrásokat istennőkről nevezték el.
A legenda szerint a Tempe völgyét Poszeidón háromágú szigonya hasította át a sziklákon, mérgelődve istentestvérei vitáján. Megfogta a Piniosz nevű folyóistent és a veszekedő istenek közé vágta. A magas sziklák alatt folyik keresztül a Pineosz folyó, melynek partján zöldell a természet és sok babérfát is találhatunk. A legenda szerint Daphné Apollón szerelme elől ide menekült és babérfává változott. Daphné neve jelentése babér. A legenda körülbelül így szól: Mikor Apollón megölte a Püthon sárkányt, utána találkozott Erosszal a szerelmi vágy istenével a Pineosz folyó környékén. Apollón, aki a görbe íj istene is volt kérdőre vonta Erószt, hogy ő mért hord nyilat. Erósz hogy bemutassa mirevaló az ő íja, felröppent a Parnaszosz csúcsára és elővett két nyilat. Az egyik csillogó és hegyes volt a másik tompa és ólom nehezítette. A hegyes végű, ami szerelmet kelt, Apollónt találta el, a tompa végű, ami szerelmet űz pedig Daphné kapta. A jósisten szerelemre is lobban Daphné iránt, de a lány menekült, még a szó hallatára is megborzongott. Hosszú időn át kergetőztek mintha vadász űzte volna zsákmányát. Mikor Daphné a Pineosz folyóhoz ért, már nagyon elfáradt és kérte a Föld istenét és apját aki a folyó istene volt, hogy változtassák el női alakját. Ekkor földbe gyökeredzett lába és babérfává változott. 
Egy időben Ariszteiosz, Apollón és Küréné fia lakhelye volt, és itt üldözte Eurüdikét, Orfeusz feleségét, akit menekülése közben megmart egy kígyó, és meghalt. A Pineiosz jobb partján állt Apollón temploma, amely közelében gyűjtötték össze a püthosi játékok győzteseinek megkoronázására használt babérokat. Két zarándokhely alakult ki később a környéken. A völgy déli bejáratánál találhatók az oszmán korabeli Hasan Baba Tekke maradványai, egy 14-15. századi mecset, amelyet egy dervis szent sírja köré építettek. Hagyományosan különösen a teherbe esni vágyó nők és a járásképtelen gyermekek látogatták. Magában a szurdokban található a keresztény szent, Aghia Paraskevi, a szem és a cigányok védelmezőjének ősi barlangszentélye és szent forrása. A folyón átívelő keskeny gyaloghídon közelíthető meg, és egy 1910 körül épült kápolna védi. 
Daphné forrása a völgy közepén fekszik. Egy függőhídon átsétálva jutunk át az Agia Paraszkevi barlangkápolnához. Állítólag aki alatt megremeg a híd annak nem tiszta a lelkiismerete. Itt a fenti kutakból ha vizet merítünk állítólag megfiatalodunk. A híd alatt a hegy gyomrából tör fel egy nagyon tiszta vizű patak.

Szóval ez a legenda, de mi a valóság? Nem derült ki, hogy tiszta-e a lelkiismeretünk, mivel a hídon nem lehet átkelni, így nem is tudott megremegni.

Ez a kép az internetről, korábbról származik, mellette pedig a mostani állapot. Közben utánaolvastam, mi történt a híddal: 2023. Szeptember 10-én a Daniel nevű vihar következtében a völgyet kitöltő víz majdnem ellepte a függőhidat. Ez azt jelenti, hogy ezen a ponton a víz akár 18 méteres magasságot is elért, ahol a Tempi függőhíd található. Az Agia Paraskevi templomot a Tempi völgyén áthaladó vizek borították el. Több tucat ház omlott össze, és a víz mennyisége megváltoztatta az egész régió geomorfológiáját, 15 ember halt meg.

Ilyen a folyó általában, és ilyen most:

Furcsa volt Görögország legnagyobb folyóján száraz lábbal átkelni.

A barlangtemplom a maga nemében egyedülálló, nem is emlékszem, hogy Görögországban láttam-e már ilyet.

A szentélybe nem tudtunk bemenni, zárva volt az ajtaja, csak az előtérbe.

A szentély így nézett ki , miután elöntötte a folyó. És ilyen volt ma:

A bejárat falán az ortodox templomok szokásos jellegzetessége, az ezüstből készült hála-adományok: köszönet Istennek, illetve az aktuális szentnek, hogy meggyógyított. Az ezüstlapocskán a meggyógyított testrész rajza. Itt a legtöbb kép szemet ábrázolt, bizonyítva, hogy a szent a szemproblémákat képes orvosolni.

A kápolna mellett ott volt a Daphné forrás, állítólag jóízű a vize, de nem kóstoltuk meg.

A híd és a szentély után elindultunk felfedezni Görögország azon részét, ahol szerintünk nem sok túrista jár, külföldi pedig végképp nem. Bementünk a hegyekbe, elkerülve a tengerpartot.A Tempi -völgy, illetve a sziklák:

Ahogy megállapítottuk, ezen a részen 4 féle növény termesztenek: olivát, kukoricát, gyapotot és napelemet. Tele van napelem parkkal az ország. Eddig sehol nem tűnt fel, hogy ennyire átálltak a napenergiára. Szélerőműveket is lehet látni a hegyekben, de lényegesen kevesebbet, mint napelemet. Amerre jártunk, mindenütt gyümölcsfeldolgozó üzemeket, olajsajtoló gyárakat láttunk. Nem sok kocsival találkoztunk, míg újra elértük a tengert.Ezeken a partokon nem sok embert láttunk, vagy azért mert már vége a szezonnak és/vagy hétköznap van, vagy azért, mert ide tényleg csak a helyiek járnak. Kihalt tengerpartok, 1-2 emberrel a vízben:

Találtunk holnapra egy helyes falut, egy, a szokásostól eltérő parttal. Ha odamegyünk, holnap majd többet írok róla.Délután fürödtünk egyet Platamonasban,

majd elindultunk fel a hegyekbe Paleo Pantaleimonasba.

Ahogy felértünk a hegyre találkoztunk Jorgosszal, Anett férjével. Csatlakoztunk a csoporthoz, sétáltunk a faluban és hallgattuk Jorgosz meséit.
Aztán ahogy egy túristacsoportnak illik, sorban betértünk Jorgosz rokonaihoz, kaptunk kóstolót áfonyás-kecsketejes testápolóból, testolajból, különféle ízesítésű mézből (narancsos, gesztenyés, oregánós), amelyek mindenféle betegségeket gyógyítanak. Mindenki olyan mézet kapott, amilyen problémát gyógyítani akart. Bent az üzletben pedig cipurrót kaptunk.

A falu nem sokat változott, kicsit olyan, mint Szentendre: tele ajándékbolttal, étteremmel. Összesen 10 állandó lakója van, de több házat bérbe lehet venni és egy wellness szálloda is működik fent. A kilátás tényleg bámulatos, bár 20 éve innen látszott a Platamonasi vár is. Lehet, hogy azóta építettek arra a telekre, ahonnan fotóztam.

2007-ben:

Most a kilátás:

A hangulatos utcák, házak:

A vacsora egy hangulatos étteremben volt a főtéren. Szerintem 20 éve is ott voltunk, ott reggeliztünk.

Vacsora után sétáltunk még egy kicsit a faluban:

ilyen volt a kilátás Katerini felé:

Játszottunk még egy kicsit, aztán aludni mentünk, holnap 7-kor indulás a Meteorákhoz!